Kisbér múltja: a sokarcú település titkai

Kisbér története messzire nyúlik vissza, egészen 1277-ig, amikor IV. László adományozta a „Beyr” nevű földet a hántai prépostságnak. A település nevének eredetéhez több elmélet is kapcsolódik: egyesek szerint a német „Beer”, azaz medve szó állhat mögötte, mások szerint pedig a „kis bér” kifejezés utalhatott a gyenge termőföldekre. Kisbér azonban nem csak nevével, hanem történelmi szerepével is kiemelkedik, különösen Batthyány Gusztáv birtoklása idején, amikor mezővárosként angolkerttel, vízimalommal és serfőzőházzal büszkélkedett.

A lótenyésztés és történelmi fordulatok Kisbéren

Ahogy a Kisbérmost cikkei is felidézik, Kisbér igazi hírnevét az állami ménesbirtok alapítása hozta meg 1853-ban, ami az 1848-as szabadságharc után került kincstári tulajdonba. Az angol telivérek érkezése új korszakot nyitott a település életében. Az első telivér, Deerslayer, később olyan legendás lovak sorát követte, mint Bona Vista és Gunnesbury, amit Fadrusz János szobra is megörökített. A világhírű Kincsem is innen származott, aki veretlenül uralta a derbyket.

A település gazdái gyakran cserélődtek az évszázadok során: a török uralom után osztrák tábornok birtokolta, majd kölcsönügylet révén került a Batthyány-grófok tulajdonába. Az 1841-es geográfiai kiadvány már mezővárosként említi Kisbért, ahol angolkert, serfőzőház és vízimalom szolgálta az ott élők életét. Az 1836-os kolerajárvány és az 1862-es tűzvész tragikus eseményekkel írták be magukat Kisbér történetébe.

A szabadságharc idején Perczel Mór itt táborozott 4000 honvédjével, mielőtt elindult volna a móri csatába. Az állami ménesbirtok később nem csupán gazdasági központként működött. Emellett nemzetközi hírnevet is szerzett kiemelkedő teljesítményű telivéreivel.

A lótenyésztés mellett Kisbér más érdekességekkel is büszkélkedhetett: angolkertje és erdőségei vadregényes hangulatot kölcsönöztek neki. Az erdők évente jelentős mennyiségű fát szolgáltattak, ami nagyon fontos bevételi forrást jelentett a település életében.

Az egykori grófok és méneskari tisztek helyét mára dolgozó emberek vették át, akik gépjavító állomásokat és sütőüzemeket működtetnek. Bár régi dicsősége halványult, Kisbér továbbra is a Bakonyalja központjaként őrzi sokarcú múltját.