65 éves lenne Kaszás Attila, akinek semmi kedve nem volt elhajózni erről a világról

A színházi színész, filmszínész, szinkronszínész, televíziós színész, énekes az Észak-Komáromtól a mintegy 60 kilométerre található Vágsellyén született. Kaszás Attila gyermekkorát az akkori csehszlovákiai Vágfarkasdon töltötte, ahol szülei a helyi iskolában tanítottak. Az észak-komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett, majd 1979-ben került Budapestre a Színház és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1983-ban végzett Horvai István és Kapás Dezső tanítványaként. Tehetségére már a Selye-gimnáziumban felfigyeltek, sőt Dél-Komáromban, a Jókai-gimnázium egyik versenyén díjat is nyert. Erről a 24 Órának 2003-ban adott interjújában is mesélt.

– Verset mondtam az egyik Jókai-napon, s első helyezett lettem. Azt már nem tudom, mit szavaltam, azt viszont igen, hogy a második az a Szabó Zsuzsi lett, aki hozzám hasonlóan elvégezte a színművészeti főiskolát – mondta akkor.

Az interjúban már megemlítette azt is, várja, hogy 2004-ben megnyíljanak a határok és útlevél nélkül kelhessünk át például Komáromnál a déli városrészből az északiba.

– mondta, majd így folytatta: – Édesanyám gyakran emlegette: valójában mi sehol sem vagyunk otthon, szimbolikusan fogalmazva a híd közepén érezné magát a legjobban. Boldog vagyok, hogy megértem azt, hogy a határőrök és a vámosok kedvesen mosolyognak, barátságosak, udvariasak, felemelő érzés, hogy a határ „megszűnik” jövő év májusától a két ország között – mondta Kaszás Attila, akivel 2004. május elsején az Erzsébet hídon is találkoztunk és láthattuk, amint ismerősökkel, ismeretlenekkel parolázik, ölel át valakit, valaki öleli át őt.

Sajnos felhőtlen boldogsága nem tarthatott sokáig, 2007. március 19-én, a Nemzeti Színházban a Tizenkét dühös ember című darab kezdete előtt hirtelen összeesett. A mentőben újraélesztették, az orvosok agyvérzést állapítottak meg. Életét nem tudták megmenteni, március 23-án meghalt. 47 éves volt.

Szobrot állítottak Kaszás Attila tiszteletére

Észak-Komáromban, a Jókai Színház előtt 2008 áprilisában szobrot állítottak a tiszteletére, az avatáson Kaszás Attila szülei, barátai, szerettei mellett ott voltak pályatársai, így például Stohl András, Eperjes Károly, Rudolf Péter, Szarvas József, Nemcsák Károly és Lippai László is.

Ugyancsak 2008-ban, a magyar kultúra napja alkalmából Kaszás Attila-díjat alapított Pokorni Zoltán, a XII. kerület Hegyvidék polgármestere és Szűcs Gábor, a Mozaik Művészegyesület elnöke. Az alapítók a díjjal, a magyar ajkú színművészek méltó szakmai és emberi elismerésén túl, Kaszás Attila szellemi hagyatékának ápolását tűzték ki célul. Úgy fogalmaztak, a fiatalon elhunyt színész mindig komoly szerepet vállalt azon társulatok igazi közösséggé formálásában, ahol dolgozott.

A fiatalon elhunyt színművész dalait a mai napig szívesen éneklik az előadók, televíziós vetélkedőkön is gyakran választják azokat a versenyzők. Tavaly szeptemberben, a Sztárban sztár műsorában Kaszás Attila pályatársa, Stohl András el is érzékenyült Puskás Peti előadását látva, hallva. A Kaszás Attila nevével összefort Fényév távolságot énekelte a fiatal énekes. A dal első sora is több mint beszédes: 

Mégis el kellett hajóznia A padlás legendás, szeretett Rádiósának... pedig rengeteg dolga volt itt...

Kaszás Attila díjai

• Hegedüs Gyula emlékgyűrű – 1988
• Színházi találkozó legjobb férfialakítás díja – 1990
• Jászai Mari-díj – 1990
• Ajtay Andor-emlékdíj – 1992
• Ruttkay Éva-emlékdíj – 1992
• Súgó Csiga Díj – 2005
• A Magyar Művészetért Díj – posztumusz – 2007