Nolen és a háziállatok: a boldog gyerekkor titka + fotók, videó

Régen természetes volt, hogy a falusi gyerekek már kora reggel a kakas kukorékolására ébredtek, és mielőtt iskolába indultak volna, besegítettek az állatok körül. Tyúkokat etettek, a még meleg tojásokat szedték össze, tehenet fejtek, vagy éppen a disznók ólját takarították. Ma azonban egyre kevesebb helyen tartanak háziállatot, és sok vidéki gyerek is ugyanúgy csak könyvből vagy a televízióból ismeri a jószágokat, mint a nagyvárosiak.

A modern életmód és a rohanó világ sok helyen kiszorította a háztáji állattartást. A szupermarketek polcai roskadoznak az élelmiszerektől, így már kevesen vállalják a tyúkok, disznók vagy tehenek gondozásával járó napi munkát. Ezzel azonban nemcsak egy régi hagyomány tűnik el, hanem a gyerekek is elveszítik a lehetőséget, hogy testközelből ismerkedjenek meg az állatokkal és a felelősségteljes gondoskodás élményével.

Nem csak háziállatok

Van azonban, aki számára az állatok közelsége még ma is mindennapos. A Nolen hároméves volt, mikor szülei megnyitották az állatsimogatójukat Kocson. Azóta az állatok gondozása a kisfiú mindennapjainak részévé vált. Míg más gyerekek iskola után a televízió vagy a számítógép előtt töltik az időt, Nolen inkább az állatok között segít. Eteti az alpakákat, vizet hord a lovaknak, és megsimogatja a barátságos szamarakat. Számára teljesen természetes, hogy a tyúkok alól ő szedi ki a tojást, és hogy tudja, melyik bárány milyen gondoskodást igényel.

A hétéves kisfiú kedvencei a tyúkok. Szüleit boldogan kíséri el az állatvásárokra, ahonnan rendszeresen pár újabb tollas baráttal tér haza. Bár már számát sem tudja, hogy hány tyúk él velük, minden keltetésben akad egy-pár kedvence, amit megtartanak. Nolen meglepő gyakorlatiassággal magyarázza rajongását a tollasok felé.

– magyarázta Nolen, aki szerint nem is lehetne boldogabb gyerekkora. Édesanyja, Brigitta a Kemma.hu-nak elmondta, hogy fia az állatok iránti rajongását tőle örökölhette. 

– Állítólag már négyévesen eldöntöttem, hogy lesz egy saját állatkertem. Bár nagyvadakat nem tartunk, úgy érzem teljesült a gyerekkori álmom – mesélte Brigitta.

Tanítómesterek

– meséli édesanyja.

Bár a hagyományos falusi élet egyre inkább háttérbe szorul, az olyan helyek, mint az állatsimogatók és a tanyasi élményparkok lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek – akár csak egy napra is – megtapasztalják, milyen volt régen a mindennapi élet állatok között. Talán, ha többen látnák és tapasztalnák ezt, újra többen vállalkoznának állattartásra – nemcsak a vidéki idill kedvéért, hanem a jövő generációiért is.