Ilyen volt a Gorenje-turizmus, avagy befér a kocsiba még a nagypapa is +fotók

A 80-as évek vége felé a nemzetközi helyzet már egyre inkább enyhülni látszott Magyarországon is. Készülődött egyfajta nyitás a Nyugatra való utazásra is, ennek első megjelenési formája, hogy 1988 januárban bevezették a világútlevelet és a személyre szóló valutakeretet. Ezzel elindult a Gorenje-turizmus. Cikkünkben megmutatjuk, hogyan nézett ki Bécs, mielőtt ellepték a magyarok.

Mariahilfer Strasse, a nyugati kínálatot felmutató bécsi bevásárlóutca

Ezt követően virágozni kezdett az osztrák bevásárlóturizmus, magyarok ezrei indultak útnak, megcélozva az akkoriban hatalmas népszerűségnek örvendő Mariahilfer strassét, Bécs leghosszabb bevásárlóutcáját. A szűkös és silány termékkínálathoz szokott magyarok számára hirtelen elérhetővé váltak olyan „menő” dolgok, mint a Milka csokoládé, Fa szappan, Persil mosópor, műszaki cikkek, trapéz nadrág vagy a banán és a kivi. A magyar családoknál lassan presztízskérdéssé vált, hogy kinek milye van „kintről”. 

Három napos bécsi utakat szerveztek, melyeknek különleges hangulata volt, az este hazaérkező személyautók és autóbuszok pedig rogyásig voltak pakolva a kint vásárolt, mindenféle különleges termékekkel, amire a magyar ember korábban csak vágyhatott.  A hazafelé vezető úton honfitársaink már azon gondolkodtak, miként tudják visszaváltani „okosba” a Mehrwertsteuert, vagyis az általános forgalmi adót, amit vissza lehetett igényli az Ausztriából kivitt termékek után.  

Beindult a valuta-feketekereskedelem

A szükséges valutaösszegek összegyűjtéséhez forrást a beutazóturizmus adott. A szolgáltatásokat nyújtók közül sokan külföldi valutában kérték a járandóságukat. Akik pedig ilyen módon jutottak nyugati valutához, azok némi felárral részben továbbadták azt forintért, így egy országos „valutaváltó hálózat” jött létre a magánszemélyek között.

Miért Gorenje-turizmus?

Gorenje-turizmusnak hívták, pedig inkább illett volna rá a Grundig-turizmus kifejezés. 1988-ban ugyanis 210 ezer videomagnót hoztak be Magyarországra, miközben itthon alig 14 ezret vásároltak belőlük. Ezzel szemben a jelenség nevét adó Gorenje fagyasztóból 45 ezer érkezett, míg idehaza 180 ezret vásároltak.

„Magyar invázió”

Az itthoni szabadnap odakint roskadásig telt üzleteket jelentett. Ez a hatalmas vásárlási hullám '88 őszétől '89 tavaszáig söpört végig Ausztrián, rekordjait a magyarországi munkaszüneti napokon regisztrálták.

Ezt a sajátos bevásárlóturizmust tovább segítette, hogy a világútlevél bevezetése előtt 10 ezer forintra emelték a vámmentesen behozható áruk értékét. Ezzel lehetővé vált, hogy a hátsó ülésre beültetett nagymama és nagypapa 10 ezer forintjainak összevonásával a családok vámmentesen hozhattak be nagyobb értékű műszaki cikkeket. A sokszor súlyos beteg nagyszülők kényszerű utazásai olykor tragédiákba is torkollottak. 

A folyamat eredményeképpen lassan minden árucikk elérhetővé vált Magyarországon, ami nem volt itthon, behozták Ausztriából. 

Így nézett ki Bécs, mielőtt megrohamozták a magyarok

Szerencsére ma már nincs szükség világútlevélre, sőt, a MÁV most kedvezményes jegyárakkal várja az utazni vágyókat, így megyénkből nem csak gyorsan, de olcsóbban is elérhetjük Bécs hangulatos belvárosát. És még fagyasztót sem kell hazahozni.