Ilyen volt a Mária Valéria híd több mint 80 éve

Megmutatjuk, milyen az, amikor összeér a múlt a jelennel. És azt is, mennyit változott az esztergomi Mária Valéria híd több, mint fél évszázad alatt.

Ahogyan a felvidék.ma megírta, az Esztergom és Párkány közötti dunai átkelés története Kr. u. 170-ből származó írásos emlékekkel is igazolható. Már Marcus Aurelius Antonius római császár uralkodása alatt is ezen a ponton keltek át a hódító római légiók. Amikor Esztergom 1075-ben királyi székhellyé vált, a két part között már rév működött. I. Géza király a garamszentbenedeki apátnak 10 hajóst adományozott a rév fenntartására, és 1215-től II. Endre király kötelezővé tette minden arra járó számára a rév használatát.

A török hódoltság idején, 1585-ben Szinán budai pasa megbízásából stabil hajóhidat építettek, amely közel 100 évig kötötte össze a Duna két partját. Ez a híd végül 1683-ban pusztult el, amikor a menekülő török csapatok terhe alatt összeomlott. Az ezt követő 80 évben csak csónakok és dereglyék bonyolították le a forgalmat. 1762-ben, amikor Esztergom felszabadult, egy úszóhíd (ingaköteles komp) került forgalomba, amely speciális, 7 ladikból álló szerkezet volt, és a víz áramlása hajtotta. Ez a megoldás nem akadályozta a hajóforgalmat, és mellette a felső és alsó rév is működött. 1842-ben, a nagyobb vámbevételek reményében, ismét hajóhíd épült, amelyen a Medárd-napi vásár idején 22 ezer mázsa gyapjút szállítottak át.

Az 1848-as szabadságharc során megsérült hajóhíd 1849-ben leégett, de 1851-ben újjáépítették. A gőzhajóforgalom növekedése miatt szigorúbb szabályokat vezettek be a híd nyitási idejére vonatkozóan, és éjszakai világítást is biztosítottak. Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter idején tervek születtek egy állandó vashíd építésére. 1890-ben átadták a pozsonyi Ferenc József hidat, és két évvel később az érsekség lemondott a vámszedési jogáról, így lehetővé vált az állami költségvetésből finanszírozott vashíd megépítése.

Vaszary Kolos hercegprímás közreműködésével az 1893-as országgyűlés bevállalta a híd építésének költségeit. A híd tengelyét a hajóhíd tengelyvonalától 120 méterrel feljebb jelölték ki, hogy a forgalom közvetlenül Esztergom város központjába érkezzen. 1893-ban pályázatot írtak ki a híd építésére, amelyet Cathry Szaléz és fia nyert meg. A híd előkészítő munkálatai három hónap alatt készültek el, és 1894. február 23-án megkezdődött az építkezés. A munkálatok során éjjel-nappal dolgoztak, és több robbantást is végrehajtottak a kemény talaj miatt. A híd pilléreit 14 méter mélyen építették, és a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára állította össze a rácsos hídszerkezetet. 1894 végére elkészültek a hídfők és pillérek, és 1895. szeptember 28-án ünnepélyesen átadták a hidat, amelyet Mária Valéria főhercegnőről neveztek el.

Az 500 méter hosszú híd rácsos főtartójának legnagyobb magassága 14 méter volt, és több mint 2500 tonna fémet használtak fel az építéséhez. A híd pilléreit és hídfőit 16 000 köbméter strázsahegyi mészkőből, 1000 köbméter neuhausi gránitból és 700 köbméter süttői mészkőből építették. A híd terveit Feketeházy János készítette.

A Kis-Duna-híd, amely a hídfeljáróhoz csatlakozott, 1896. február 16-án készült el. Az új híd fenntartása számos kihívást jelentett, mivel a fakocka burkolat nem bírta a terhelést, és többször is javítani kellett. 1919. július 22-én egy baleset során a párkányi oldal első nyílása a vízbe zuhant, valószínűleg a katonák óvatlan töltetkezelése miatt. A szerkezetet 1921 nyarán emelték ki, de csak egy gyalogos híd került visszaépítésre. A híd végleges helyreállítása 1927-ben fejeződött be, amikor az aszfaltburkolatot is kicserélték. 1938-39-ben a Magyar Vagon- és Gépgyár 38 ezer szegecset cserélt le a hídon.

A II. világháború alatt a híd repülőtámadások célpontja volt, de nem sérült meg súlyosan. A visszavonuló német csapatok 1944. december 26-án felrobbantották a hidat, amelynek három középső nyílása és két pillére jelentősen megrongálódott. 1945-ben felmérést készítettek a roncsok eltávolításáról, de a helyreállítás csak 1960-ban kezdődött meg. 1964-ben a Magyar-Csehszlovák Közlekedési Albizottság úgy döntött, hogy nem tervezik a híd újjáépítését. Az 1970-es években ismét felmerült a híd helyreállításának gondolata, de csak 1999-ben írták alá a magyar és szlovák kormányfők a Mária Valéria híd újjáépítéséről szóló megállapodást.

A híd újjáépítése 2001. október 11-én fejeződött be, amikor a szlovák és magyar miniszterelnök átadták a hidat, és háromnapos ünnepségsorozattal ünnepelték meg az eseményt. A híd újjáépítésében fontos szerepet játszott a polgári összefogás és a politikai akarat, valamint a Párkányi Szlovák–Magyar Baráti Társaság közvetítő tevékenysége.

Akkor és most sorozatunk további részei: