2025.02.11. 06:36
Az összes lehetőséget kihasználva próbálta ezt a problémát megoldani – Kisbér polgármestere a bűz elleni szélmalomharcról
A közelmúltban Kisbéren járt a Magyar Természetvédők Szövetségének csapata. Egy kisfilmet forgattak a városban több mint 10 éve fennálló problémáról, “Ellenszélben” címmel. Van, aki a sertéstelepre, más a mellette működő biogáz üzemre gyanakszik. Kikérdeztük Kisbér polgármesterét.
Kisbér polgármestere, Sinkovicz Zoltán számos lakossal együtt maga is felperesként szerepel a gazdaság ellen zajló perben. A történet szövevényes, de a polgármester részletesen beszámolt a probléma eredetéről, a jogi folyamatok szövevényességéről és a jelenlegi fejleményekről, hogy segítsen eloszlatni a ködöt és az utóbbi időben szárnyrakapott pletykákat.
Fotó: Magyar Természetvédő Szövetség / Forrás: Magyar Természetvédő Szövetség
Miért nem tesz “semmit” Kisbér polgármestere?
Az MTSZ (Magyar Természetvédők Szövetsége) Facebook-oldalán különféle kommentek jelentek meg a kisfilm hatására. Hamar eljutott odáig a diskurzus, hogy a polgármester hozzáállását és tetteit kérdőjelezzék meg a hozzászólók. Ez annak a fejtegetésével folytadótt, hogy vajon az önkormányzat miben hibás pontosan az ügyben. A polgármester nyílt kommunikációval kezelte a kérdést.
Írtam a bejegyzés alá egy tájékoztatást a helyzetről. Ennek az lett a következménye, hogy a szövetségnek az elnöke nagyon korrekt módon felhívott. Az első megjegyzésem a kommentekre az volt, hogy szerencsésebbnek éreztem volna, hogy ha az önkormányzat vagy a polgármester véleményét is kikérik a témáról. A beszélgetésünk során elmondtam az álláspontomat, és ezt szívesen megteszem ismételten az olvasóknak is.
–nyilatkozott Sinkovicz Zoltán.
A kisbéri sertéstelep története és a probléma kezdete
A település határában már a 80-as években is volt egy sertéstelep. Akkor még elég elavult technológiával működött, a hígtrágyát a telep alatt lévő völgyben lévő hígtrágyatavakba vezették. Lakossági felháborodás akkoriban nem volt. Ez a telep a 90-es és 2000-es évek környékén leállt, egy jó darabig üresen állt, majd pedig a jelenlegi tulajdonos megvásárolta, felújította és újraindította 2012 környékén. A telepméret akkora volt, mint korábban, annyi különbséggel, hogy a tíz istálló mindkét oldalról kifutóval lett ellátva. Ahogy a telep újra működésnek indult, nem sokkal később kialakítottak közvetlenül mellette egy biogáz üzemet is, aminek kimondottan az volt a célja, hogy a telepen képződő hígtrágyát hasznosítsa és energiává alakítsa. Ahogy elindult ennek a kettősnek a működése, elkezdtek jelentkezni a lakossági panaszok. A település egyik részénél, ha éppen déli szél fúj, akkor a bűz elárasztja az ott élőket.
Hozzá kell tegyem, hogy többnyire nem állandó a bűz. Amikor meleg az időjárás, akkor a legerősebb. Emellett még tavasszal és ősszel jelentkezik a szag, télen nem annyira jellemző. Kimondottan az esti, éjszakai és hajnali órákban észlelhető, napközben kevésbé. Amikor délről fúj a szél, akkor behozza a településre. A széljárás mellett éjszaka a hideg miatt is könnyebben bejön a bűz a településre, míg nappal a meleg miatt a felfelé áramló légáramlatok révén kevésbé tud megtelepedni a lakott területen.
–mondta a polgármester.
Fotó: Andrew Sacks / Forrás: Getty Images
A küzdelem
A polgármesternek és az önkormányzatnak sikerült elérnie, hogy a tulajdonos legalább a kifutókat ne használja, így most zártan kezeli az istállókat. Ez egy kompromisszum volt részéről, hiszen így jóval kevesebb állatot tud tartani. Viszont a probléma megmaradt.
Szellőztetés során az istállókban oldalról az ablakokon engednek be levegőt, de ezáltal a bűz ugyanúgy kiszökik és a magasba jut, ahonnan az aktuális széljárás messzire is elviheti.
Az önkormányzat minden jogi lehetőséget megvizsgált. Végül a Komárom-Esztergom vármegyei kormányhivatal szakhatóságaihoz fordultak. Az ügyeletest több alkalommal is kihívták és próbálták bizonyítani a bűz fennállását. De volt egy nagy probléma:
A bizonyítás során a mai napig problémát jelent az, hogy nem állandó a szag. Sokszor megtörtént, hogy mire kijött az illetékes, addigra már nem tudott semmi egyértelműt megállapítani. A már említett napszakok is megnehezítik ezt, hiszen éjszaka, például este tíz órakor viszonylag nehéz bárkit is mozgósítani. Ha még sikerül is, 1-2 óra amíg az illetékes kiér a helyszínre.
Sinkovicz Zoltán és az önkormányzat többször próbálták a hatóság közreműködésével beazonosítani, és a telepi folyamatokkal összekötni a bűznek a forrását. Ebben sajnos nem jutottak eredményre. A polgármester és az önkormányzat saját maguk is produkáltak egyértelmű mérési eredményeket, amit a felperesek rendelkezésére is bocsátottak. Ezt viszont a bíróság nem fogadta el. Sokan vitatják még azt is, hogy bűz a biogáz üzemből jön-e, vagy a sertéstelepről.A polgármester elmélete szerint a sertéstelep a forrás, vagy maga a folyamat amin keresztül a trágya a biogázüzemig elér. A gazdaság tulajdonosa vitatja, hogy a telep lenne a bűz forrása, ugyanis a közelben Vérteskethelyen is van egy sertéstelep, ami állítása szerint szintén lehet a szag okozója.
A polgármester arról nyilatkozott, hogy a volt az elmúlt időszakban is egy fél éves leállás a telepen, mikor a szag egyáltalán nem jelentkezett. Ennek okán valami összefüggésnek szerinte mindenképpen kell lennie a kisbéri telep és a városba áramló szag között.
Többször próbálkoztunk aláírásgyűjtéssel. Voltam a kormányhivatalban, most a főispán urat is bevontuk, illetve van egy osztályvezető, aki jól ismeri a témát. Többször tartottunk lakossági fórumot is és elindult egy, az önkormányzat kérésére kezdeményezett jogi folyamat. A kormányhivatal beperelte a gazdaságot annak érdekében, hogy szüntesse meg a problémát. Ennek az a jogalapja, hogy a telep vállalt egy kötelezettséget, hogy valamiféle permetező rendszert épít ki az istállókba, ami olyan anyagot juttat a levegőbe, hogy a bűzt lekösse.
–mesélte Sinkovicz Zoltán.
Sajnos ez a per is évek óta folyamatban van, de nem jutottak benne előre. Folyamatos szakértői vizsgálatok voltak, volt fellebbezés is, de koránt sincs közel a vége. Néhány évvel ezelőtt a polgármester hívott össze egy lakossági fórumot, ahova meghívta a szakhatóságot és a tulajdonost is. Ott vetődött fel, hogy a gazdaság beperlése lehet a következő indokolt lépés.
Az első kezdeményezés az lett volna, hogy pertársaságot alakítanak a panaszosok, de végül ez máshogy valósult meg. Minden egyes magánember egyenként kezdeményezett pert, vagy jogorvosolatot, végső soron kártérítési pert a gazdaság tulajdonosával szemben.
Ezt akkor is, az első perctől kezdve mi, az önkormányzat jogilag, illetve anyagilag is támogattuk. Beavatkozóként szerepelünk ebben a perben.
–tette hozzá a polgármester.
A felperesek végül egy budapesti ügyvédi irodát találtak meg, akiknek segítségével egy klasszikus kártérítési pert indítottak. A folyamat során minden egyes felperes 3 millió forintra perelte a gazdaságot a károk miatt. Az ügyvédi iroda úgy vállalta el az ügyet, hogy a lakosoknak ehhez 10 ezer forintot kellett befizetni. De a polgármester itt nem állt meg:
Az önkormányzatnál kezdeményeztem, hogy mi ezt megduplázzuk. Ahány lakos ehhez csatlakozott, annyiszor tízezer forintot fizetett az önkormányzat is az ügyvédi irodának ezért a munkáért. Nagyságrendileg 150 ilyen per van folyamatban, egymással párhuzamosan 150 felperes van a perben, köztük én magam is.
Persze a kártérítés inkább eszköz, mint sem megoldás. Ha jogilag kimondják a felperesek javára az ítéletet, akkor utána mások is élhetnek ezzel a lehetőséggel. Ez végső soron oda vezet, hogy a gazdaságot be kell zárni. Ez egy nagyon fájdalmas lépés lenne a tulajdonosnak, amiben nem szeretne egyelőre partner lenni. A polgármester némi kutatás után egy kompromisszumot lehetővé tevő megoldásra talált:
Próbáltam más megoldást találni. Egy baktérium kultúrát lehetne etetni, illetve itatni az állatokkal a telepen, amitől a keletkező trágya szagproblémája megszűnhetne. Erre van egy szakcég, akik még garanciát is vállalnak arra, hogy a baktérium kultúrájuk nem csak a szagot szünteti meg, hanem valamennyivel a termelékenységet is növeli. Tehát a költség egy része ezáltal még meg is térülne. Megszűnne a probléma, és működhetne a telep tovább. Sajnos ebben a tulajdonos nem partner.
Nem csak hogy nem partner, de a tulajdonos még bővíteni is szeretné a telepet. A kormányhivatalon keresztül Sinkovicz Zoltán és Kisbér önkormányzata ezt folyamatosan igyekszik minden lehetséges módon megvétózni.
Fotó: kontrast-fotodesign / Forrás: Getty Images
Politikai kérdés kontra közös érdek
A polgármester az ügyet körülvevő politika felhangról is beszámolt:
Sokan vannak, akik szeretnék ezt politikai kérdésként kezelni. Ez nagyon nem jó, mert ez tipikusan egy olyan téma lehetne, ahol önkormányzat és lakosság, kormánypárt és ellenzéki pártok össze tudnának fogni, és együtt tudnánk egy probléma ellen fellépni.
A felvetés eredete onnan származik, hogy ugyan nem bizonyítottan, de a gazdaság tulajdonosát kormánypárti elköteleződésűnek tartják. Ezáltal hozzák összefüggésbe a polgármesterrel, aki viszont semmilyen szinten nem tartja relevánsnak a kérdést, vagy az elfogultság gyanúját a témában:
Kormánypárti színekben vagyok polgármester. Bár bizonyítani nem tudja konkrétan senki, de a gazdaságot is kormánypárti elköteleződésűnek tartják. Emiatt folyamatosan megkapjuk azt a vádat, hogy ezért nem tudunk lépni ebben a helyzetben. Nem tudom, hogy mi az igazság a sertéstelep tulajdonosának politikai hovatartozását tekintve, de annyi biztos, hogy nekünk semmilyen szinten nincsen felé elköteleződésünk. Teljesen mindegy, hogy neki milyen kapcsolatai vannak. Nekem soha nem mondta senki, hogy valamit nem szabad megtenni az ügy érdekében. Az összes lehetőséget kihasználva megpróbáltam ezt a problémát az elmúlt tíz évben megoldani. Nagyon rossz irány, hogy ezt politikai üzenetként próbálják beállítani, mert erről a legkevésbé sincs szó. Én magam, mint felperes is benne vagyok az ügyben. Minden platformon részt veszek a probléma megoldásáért zajló küzdelemben és így lesz ez egészen addig, amíg eredményre nem jutunk.
