2025.02.23. 09:00
Kalandnap
Kalandnapra invitáltam a fiamat. Különböző lehetőségekkel készültem, hogy a kötelező látogatásokon túl egy kis szabadidőt is becsempésszek magunknak az egész napos programba. Hideg, de szerencsére napos időt jósoltak. Azt gondoltam: jöjjön bármi, semmin sem bosszankodunk.
A kalandnap lényege az volt, hogy el kellett jutnunk a fővárosba – vonattal. Manapság ugyanis igazi különlegesség, ha minden nehézség, komolyabb késés nélkül közlekednek a vonatok ezen a vonalon.
Indult a reggel. A híradások a „szokásos” rendben hozták a vonatok késéseiről szóló híreket. Sebaj, a kalandnap lényege, hogy beleugrunk az ismeretlenbe!
Időben indultunk az állomásra – ám ekkor jött egy kis csavar: nem leltem a slusszkulcsot. Mindent átkutattunk, mire a táskám mélyén megleltem. Mindegy, a kalandnapba ez is belefért. Lekapartuk a fagyos szélvédőt, majd beültünk, s fordítottam el a kulcsot, amikor az autó betegen hörgött, majd elcsendesedett. Lemerült az akkumulátor.
– Semmi gond! – mondtam a fiamnak, aki ekkor már egy kicsit bosszankodott. – Kalandnap van – erősítettem meg, és elindultunk gyalog az állomásra. Két és fél kilométer után a kijelzőt nézve láttuk, hogy minden vonat késik. A hangosbemondó folyamatosan jelezte. Beálltunk a tömegbe, vártunk. Gondoltam: bármi jön, és Pest felé megy, felszállunk. Aztán bemondták, hogy a 20 perccel ezelőtt esedékes személyvonat egy másik vágányra érkezik. A tömeg elindult és a lépcsőkön szuszogva vonult át.
Jött a vonat, és még le is tudtunk ülni!
