A dióburok-fúrólégy után újabb rettegett kártevő közelíthet: az őszi sereghernyó

A dióburok-fúrólégy után itt az újabb riogató kártevő. Az őszi sereghernyó rendszeresen vándorol, akár több száz kilométer megtételére képes, amihez feltehetően a szél is nagymértékben hozzájárul. Azonban a gyors terjedésében a kereskedelmi tevékenységnek is döntő szerepe van. Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában is megjelent már, jelentős gazdasági károkat okozva.  

Az őszi sereghernyó potyautasként is gyakran érkezik

Az őszi sereghernyó zárlati károsító az Európai Unióban. További elterjedésének elkerülése érdekében a hatóság az országos felderítést a déli vármegyékben feromoncsapdákkal egészítette ki, melyek még nem fogtak egyetlen egyedet sem. A kártevő hazánkban még nem jelent meg.

Az Európai Unióban először 2018-ban Németországban figyelték meg a kártevő lárváit egy kukoricatáblán, de Cipruson, Máltán, Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban (Kanári-szigeteken) és a tavalyi évben Romániában is igazolták jelenlétét. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara közleménye szerint eddig elsősorban elszórtan jelentek meg az őszi sereghernyó egyedei, tömeges felszaporodása nem jellemző. Több esetben import termékek segítették a kártevő terjedését, ezért kiemelten fontos ezek ellenőrzése és a növény-egészségügyi szabályok betartása.

Mi az a sereghernyó?

Az őszi sereghernyó a bagolylepkék családjába tartozó éjszakai moly. Az imágók szürkés-barna színűek, a föld közelében nehezen észrevehetők. Könnyen összetéveszthetők más bagolylepkével, mint például a hazánkban is jelentős károkat okozó vetési bagolylepke egyedivel. A levél fonákára helyezett tojáscsomókból kikelő lárvák zöldes vagy barnás színűek. A feji szelvényükön egy halvány, fejjel lefelé fordított Y alakú mintázat, valamint az utolsó hasi szelvényen négy, négyszögletes elrendezésű fekete folt figyelhető meg.

Ezek a morfológiai bélyegek segítik a lárva más fajoktól való elkülönítését. A bábozódás általában a talajban történik. A báb a bagolylepkékre jellemző barnás színű, fényesen csillogó. Évente négy-hat nemzedéke fejlődik ki. Hidegebb területeken egy-két nemzedéke jellemző, de a trópusokon folyamatos szaporodásra képes. Eddigi vizsgálatok alapján kontinentális klímájú területeken nem telelt át.

Honnan ismerhető fel, ha megjelent?

Korábban az agrárkamara arról írt, hogy az egyedfejlődés 3-6. napján a tojásból kikelő lárvák gyors táplálkozásba kezdenek a levelek fonák oldalán, ami nehezíti az ellenük történő védekezést. A leveleket ablakosra rágják, majd a táplálék csökkenésével selyemszálakt képeznek, amelyekbe a szél könnyen belekap és tovább szállítja őket az újabb levelekre. A hernyók a fiatal növényi részeket kedvelik. A fejlődő kukoricán kialakuló zsenge csuhélevelek vonzóbbak számukra, mint az öregedő növényi részek. Be is rágja magát a csőkezdeménybe, ahol a kukoricaszemeket is károsítja. A 6-14. napok között az összecsavarodott levélben akár több lárva is megtalálható. A sereghernyó rongyosra rághatja a növényünket, így jelentősen nő a párologtatás és csökken az asszimiláció. A lárva annyira tönkreteheti a kukoricát, hogy az például nem hoz új leveleket, csöveket.

Jelentős gazdasági károkat okozhat az őszi sereghernyó

A kártevő polifág, több mint 350 növényfaj estében számoltak már be a károsításáról. Tápnövény-preferencia alapján két csoportba sorolható: egyik csoport a rizst és a fűféléket, míg a másik a kukoricát, a gyapotot és a cirkot preferálja. Hazánkhoz az utóbbi csoportba tartozó egyedek kerültek földrajzilag közelebb, ami jelentős gazdasági kárt idézhet elő. A fő kárt a lárva okozza, mely a leveleket és a termést is károsíthatja. A fiatalabb hernyók elsősorban hámozgatnak, „ablakos” levelet hagyva maguk után, míg az idősebb lárvák nagyobb lyukakat okoznak a leveleken, a termésen, de a szárat is átrághatják.

Problémát jelent, hogy a kukoricaszemeket károsítva utat nyitnak számos gomba számára, amik toxintermelésükkel további gazdasági kárt okoznak. A fiatal lárvák általában tömegesen fordulnak elő, amivel rövid idő alatt jelentős veszteséget okozhatnak. Az idősebb lárvák esetében ez a koncentrálódás már nem jellemző, mert a szomszédos gazdanövényeken kezdik meg a táplálkozást.

Van ellenszer a kártevők ellen

A védekezés tekintetében a lárvák és a bábok gyéríthetők a talajfelszín közelében végzett talajmunkával, hiszen a felszínre kerülő egyedek nagy része fagypont alatti hőmérsékleten elpusztul. Emellett kémiai védekezésre is van lehetőségünk, így például

• deltametrin, 
• eszfenvalerát, 
• lamba-cihalotrin permetrin

Sőt a biológiai védekezés során több szervezet (például Beauveria bassiana, rovarpatogén vírusok) magas hatékonyságot mutatott. Azonban elengedhetetlen a kártevő rajzásának megfigyelése a védekezés időzítéséhez, ami általában feromoncsapdával történik. Ez a moly megelőzésben és a felderítésében is nélkülözhetetlen eszközt jelent.

Azonnal értesíteni kell a szakembereket

A NAK kéri, hogy amennyiben az őszi sereghernyó vagy más nem honos károsítóval és az általuk okozott károkkal találkozik valaki, az sürgősen jelentse azt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak a [email protected] email-címen, vagy az illetékes vármegyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztályának. Komárom-Esztergomban az [email protected] mélcímen, vagy a (34) 795-148-es telefonszámon érhető el az osztály. 

A Nébih azt javasolja, hogy csak megbízható helyről származó, hatóságilag ellenőrzött szaporítóanyagot vásároljunk, kiemelten figyeljünk arra is, hogy harmadik országokból származó árukat mindig kísérje növényegészségügyi export bizonyítvány, míg az EU-n belüli növény- és növényi termékek szállítása során azokat mindig kísérje növényútlevél. Mindemellett rendszeresen végezzünk állományszemlét (vizuálisan a peték, a petecsomók és a lárvák is észlelhetők minden föld feletti növényi részen)

A dióburok-fúrólégy már lecsapott

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, nagyjából 10 éve bukkant fel hazánkban a dió legnagyobb ellensége. Azóta hatalmas károkat okozott, ez a csonthéjas termés árának növekedésében is megmutatkozott az utóbbi években. Akár a termés 100 százalékát is elpusztíthatja a dióburok-fúrólégy, azonban lehet ellenük védekezni.

A növényvédelmi szakmérnök elmondása szerint ha észleljük a problémát, akkor a lehető leggyorsabban fel kell szedni és megtisztítani a korán lehullott fekete szemeket. A fertőzött termést és a nyüves burkokat össze kell gyűjteni és elégetni. Nem árt a fát is megtisztítani a fertőzött diószemektől. A gyakori talajmozgatással, például erős gereblyézéssel vagy sekély talajforgatással is csökkenthetjük az áttelelő egyedek számát. A bábok összeszedésében a kapirgáló tyúkok is kivehetik a részüket.