Lángok

A dohányzók dobozos múltjának remekét mára többnyire felváltották az úgynevezett öngyújtós szerkezetek, az otthoni gáztűzhelyek lángjait a legtöbb otthonban berregős eszközök gerjesztik lobogásra. A perjeégetéshez, a házi kazánok, kályhák apróra vágott gyújtósainak, papírjainak, ne adj isten szemétkupacainak meggyújtásához azért még sok helyen kézbe kerül egy-egy doboz gyufa. A foszforos, a korábbi megoldásnál sokkal csendesebb lánglobbantó kis eszköz ötletgazdája, megalkotója, gyufás ötletén túl is maradandót alkotott a kémia világában, a szakterület újszerű szemléletének terjesztésében. Tehetséges feltalálóként, harcos nyelvújítóként és élete példájával is beírta nevét a magyar tudománytörténet legnagyobbjai közé. A gyufasztori azért nem teljesen egyértelmű. Irinyi Jánosnak egy erdélyi származású professzora sikertelen kísérlete adta az ötletet arra, hogy meg kellene próbálni foszfort használni a robbanásszerű startot adó kénpor helyett. Bejött. Jól hangzik, de a foszforos gyufa feltalálóját teljes biztonsággal a mai napig nem nevezte meg a szakirodalom. Ami biztos, a nyergesújfalui Irinyi János Gimnázium és Vegyipari Műszaki Szakközépiskola évtizedeken át viselte az elismerésre méltó vegyipari szakember nevét. Az 1948-ban államosított iskola huszonhárom évvel ezelőtt újra egyházi intézmény lett. Új neve van. A régi, alapvető célok változatlanok. Jó hangulatban, a jövőnek szép fényt adó fiatalokat igyekeznek nevelni. Biztonságos fellobbanásokkal.