Grincs

Nyakunkon a karácsony. December közepe az év talán legstresszesebb időszaka. Mindenkiben felgyülemlik a stressz, mindenki elfárad. A karácsony már tényleg itt van a küszöbön, most kellene meghitten bekuckózni, a családdal lenni. Ehelyett szoronghatunk, hogy ki mit kapjon ajándékba, mit kell még megcsinálnunk a munkahelyünkön és vajon elfogy-e boltban az a finomság, amit kinéztünk az ünnepi vacsorához.

Hozzám már októberben megérkezett a karácsonyi hangulat, cserébe pár hete el is hagyott. Talán ott kezdődtek a problémák, amikor egy nap alatt elkapkodták a limitált Milka-csokoládét, amiből szeretettem volna még többet beszerezni. Aztán jött a fullasztóan sok karácsonyi dolog. Mert hiába akarna az ember csak pár zsömlét és felvágottat beszerezni, minden polcról lógnak a karácsonyi csetreszek, csomagok, miközben szól az ünnepi zene, amit még októberben élveztem, mostanra viszont inkább fáraszt. A karácsonyi készülődéssel ráadásul együtt jár a tömegnyomor is, hiszen érhető módon mindenki vásárol. Mivel sokan már szabadságon vannak, ezért egyre nehezebb olyan időpontot találni, amikor nincs tele a bevásárlóközpont. Eközben ömlenek ránk a reklámok, hogy legyünk kedvesek, adakozzunk, járjon át minket a karácsonyi szeretet, de titkon már mindenki azt kívánja: mindenki hagyja békén.

Az az igazság, hogy a karácsony nagyon nehezen összeegyeztethető az év végére jellemző hajtással. Hogy mi lenne a megoldás a valóban meghitt ünnepre, arról valójában fogalmam sincs. De ha mindenhol meg akarunk felelni, akkor szentestére szépen bezöldülünk, és úgy üldögélünk majd a karácsonyfa alatt, mint a Grincs.