Tragédia a tatabányai XII-es aknán: a műszak háromnegyede életét vesztette +fotók

Hetvennégy évvel ezelőtt nyolcvanegyen haltak hősi halált Tatabányán a XII-es akna sújtólégrobbanásának következtében. A bányaszerencsétlenség napján fejet hajtottak a szakma képviselői és a hozzátartozók.

A tragédia nem csak a bányászat egyik legsúlyosabb katasztrófája volt, de mély nyomot hagyott a helyi közösség emlékezetében is. A megemlékezések minden évben tisztelegnek az áldozatok előtt, akik kemény és veszélyes munkavégzés közben vesztették életüket. Ez pedig az idén sem volt másként.

Borsos Márton tatabányai alpolgármester nyitotta meg a koszorúzással egybekötött főhajtást az egykor nagyra becsült szakma dolgozói előtt az óvárosi Bányász Kegyeleti Emlékműnél. – Tatabányán a szén életet adott és elvett – kezdte beszédét az alpolgármester. Folytatta: Ez a tragédia örökre beírta magát a bányászat történelmébe. Beszédét személyes hangvételű visszaemlékezéssel zárta, az egykori Monos bácsi levelét olvasta fel.

Poroszlay Sándor, az Orfeusz Társulat képviseletében szólt, Németh László pedig a Tatabányai Bányász Hagyományokért Alapítvány kuratóriumi elnökeként mondott alkalomhoz illő beszédet, majd a jelenlévők elénekelték közösen a Bányászhimnuszt. Végül elhelyezték a kegyelet virágait, többek között a BDSZ helyi elnöke Torma Lajos és Vasas Mihály, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Tatabányai Csoport elnöke, Bárdos László és Izing Ferenc.

A bányaszerencsétlenség mély nyomot hagyott

1950. december 30-án 113 tatabányai, vértesszőlősi és héregi bányász szállt le az esti műszakba. Az aknában 23 óra 20 perckor nagy területre kiterjedő sújtólég- és sorozatos szénporrobbanás történt, melynek következtében 81 bányász hősi halált halt. A lent rekedt 32 sérültet a bányamentők hozták a felszínre. A berobbanó metán és szénpor elképesztő pusztítást végzett. Az áldozatok tiszteletére a napot a Bányász Hősök Emléknapjává nyilvánították.