2024.12.30. 06:50
81 bányász halt hősi halált 74 éve a XII-es akna robbanásában
"A sújtólégrobbanást követő szénporrobbanás olyan erejű volt, hogy csaknem felnyomta a 160 méteres függőakna zárófedelét" - így írta le Dallos István helytörténész az 1950. december 30-án bekövetkezett katasztrófát, amely nyomot hagyott Tatabánya történelmében. A bánya munkásainak tragédiájáról és a kapcsolódó történelmi összefüggésekről a "Képes történelem" című podcast legutóbbi adásában beszélgettünk Dallos István helytörténésszel és fotóművésszel.
1950. december 30-án, a tatabányai XII-es számú aknánál bekövetkezett sújtólégrobbanás és az azt követő szénporrobbanások 81 ember életét követelték. A tragédia nem csak a bányászat egyik legsúlyosabb katasztrófája volt, de mély nyomot hagyott a helyi közösség emlékezetében is. A megemlékezések minden évben tisztelegnek az áldozatok előtt, akik kemény és veszélyes munkavégzés közben vesztették életüket .
Fotó: Tatabányai Múzeum
A bánya lett hősi végzetük
Aznap 113 tatabányai, vértesszőlősi és héregi bányász dolgozott az aknában. A tragédia egy közeli, már kivájt bányarész omlasztásával indult, ahol nagyjából 250-300 köbméter metángáz halmozódott fel. A bánya II. aknájában a bányabiztonsági szabályzat tilalma ellenére paxittal robbantottak, ezzel katasztrófát előidézve.
Az üzemvezető kötelessége lett volna ennek eltiltása, de ez nem történt meg. A robbantásnál a nagy mennyiségű metángáz felszabadult és sújtólégrobbanást okozott, mely a bánya különböző részein szénpor robbanást is kiváltott.
A légvezetékre beépített légelzáró ajtókat szétzúzta a robbanás ereje, elzárva ezzel a levegőáramlást a bánya dolgozóitól. Így még akiket a robbanás nem is ért el, fulladás áldozatai lettek.
Képes történelem: az évtized, amelynek elején súlyos bányásztragédia rázta meg Tatabányát
Fotók: BeküldöttA körülmények és a háttér
A podcastban Dallos István elmesélte, hogyan próbálták a délelőttös műszak dolgozói kiengedni a metángázokat egy kiegészítő fúrással, azonban az éjszakás műszak nem kapott megfelelő tájékoztatást a helyzetről. Ez az emberi mulasztás és a műszakok közötti kommunikációs hiányosság tragédiához vezetett. A robbanás hatalmas erejű volt, és a szénpor további láncreakciókat indított el. A mentési munkálatok során több holttestet már nem találtak meg, mert a robbanás következtében teljesen összeégtek.
Az eset utáni kivizsgálás hamar politikai koncepciós perré fajult. A bányavezetőket vádolták meg, akik súlyos börtönbüntetéseket kaptak. Dallos István szerint ezek az ítéletek politikai döntések voltak, amelyek nem a valódi felelősséget keresték.
A tragédia emlékezete máig él Tatabányán. December 30-án minden évben megemlékezést tartanak a Bányász Kegyeleti Emlékműnél, hogy tisztelegjenek az áldozatok előtt.
A "Képes történelem" podcast legutóbbi epizódja nemcsak a tragédia részleteit tárja fel, hanem betekintést nyújt abba is, hogyan alakította a Rákosi-rendszer a bányászatot és az ott dolgozók életét.
