Cukormázzal is „harcoltak a szénért”

Az édes kép az 50-es években készülhetett, amikor cukormáz formálta meg a szénért történő „harcot”, a Békaaknát - a kifejezést a legsikeresebben teljesítők használhatták.

Dallos István szép emlékként jellemezte, majd a bányafelszámolásokról szólt. Több képet és táblázatot hozott, amelyek mutatják a szén kitermelési, előállítási költségei és az eladási hatósági ára miként vált szét, s ez okozta a gazdaságtalan kitermelést. Ezt tovább nehezítette a sok vízbetörés is.

Adósságállományt kezdett felhalmozni a bánya. Közben a munkaerő elvándorlása is megindult: átképzések kezdődtek. A szanálási eljárás 1987-ben indult. Ebben közreműködött a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara.

Megjelentek a környezetvédelmi szempontok is, amelyekre figyelmet kellett fordítani. A felszámolás a város működésére is nagy hatással volt, hiszen művelődési és sporttal foglalkozó intézményeket, egészségügyi ellátó rendszereket működtetett korábban a bánya.

A táblázatokban látszanak a termelési mutatók, az adósság mértéke, a vízemelés is.

A csődöt végül 1990-ben jelentette be a bánya, 1992-ben indult a csődeljárás.

Egy hatalmas, meghatározó korszak vége Tatabányán.