2024.09.18. 20:12
„Sokan el sem hiszik, hogy ilyen rettenetes körülmények között is boldogok voltunk”
Mai nyelvezettel szólva mélyszegénységben élő bányászcsaládban nőtt fel az a hölgy, aki Oroszlány várossá nyilvánításának esztendejében lett nagykorú, és a város 70. évfordulóján hunyt el. Minden megpróbáltatás ellenére a boldogság volt a legfontosabb számára. Vajon mi volt a titka?
Az emberiség nagyobb része a kezdet kezdetétől úgy tartja, hogy élete legfőbb célja nem más, mint a boldogság. Az utóbbi évtizedekben a boldogság a pszichológiai kutatások egyik fő témája lett. Annak természete azonban igen különös. Nem okvetlenül az a boldog, akivel a sors ránézésre bőkezű volt. Sonja Lyubomirsky, a világhírű boldogságkutató pszichológus, ha ismerte volna a nem régiben elhunyt, nélkülöző bányászcsaládban felnőtt Potyondiné Takács Margitot, aligha hagyta volna ki a lehetőséget, hogy kvalitatív interjút készítsen vele. Ha ő nem is, az oroszlányi Víztorony Média ismerte őt. A vele készült riport felvételét a közösségi oldalán tette közzé.
Forrás: Víztorony Média/Facebook
Rettenetes körülmények között is a boldogság számított
Potyondiné Takács Margit 1941-ben, négyéves korában érkezett a szüleivel és két testvérével egy kiskunsági faluból Oroszlányba. Azért költöztek ide, hogy az apja bányászként eltarthassa családját. Eleinte albérletben laktak. Itt született meg a negyedik testvér. Pár év múlva kaptak egy szoba-konyhás lakást, vaságyakkal, deszkákkal és szalmazsákokkal. Mennyei dolognak számított. Alig volt mit enniük – marharépát, hecsedlit, csipkebogyót, sóskát és gombát szedtek. Azt tanulták, hogy mindent meg kell becsülni, és ez egész életükben hatással volt rájuk.
Utcai tekerős kút adta a vizet. Az apja kilométereket kerékpározott a 17-es aknától fáradtan, szénporosan, hogy aztán egy lavórban tisztálkodjon. A munkaruhát is abban mosták.
Az anyja tüdőbeteg lett és szanatóriumba került. A tizenéves Margitból második anya lett. Az apja, bár egyedül maradt a három gyerekkel, mégis elvitte őt Veszprémbe, a vegyipari technikumba.
– Annak, aki ezt nem élte át, annak ez csak mese – mondta az idős hölgy.
Sokan el sem hiszik, hogy ilyen rettenetes körülmények között is boldogok voltunk, mert volt munka, és volt fedél a fejünk fölött, és láttuk a reményt, mert lehetett iskolába járni
– tette hozzá.
70 év felnőttség a 70 éves városban
Oroszlány 70. évfordulóján hangsúlyozta, hogy 1954-ben érettségizett. Ekkor kapott laboráns állást a bányánál. Tehát az 1954-es év nem csak a várossá nyilvánítást jelenti, hanem az ő felnőtt életének a kezdetét is. Ekkor dobta ki a szalmazsákot. Pár év múlva laborvezető lett. A későbbi küzdelmes, de sikeres bányalaboratóriumi időszakra is szívesen gondolt vissza.
Úgy emlékszem ezekre az évekre, hogy fiatalok voltunk, boldogok voltunk és sok gyerek született
– mesélte.
Lyubomirsky a Hogyan legyünk boldogok? című könyvében leírt kutatások révén kimutatta, hogy a nagy lottónyeremény, a szép ház, az új autó, a plasztikai műtét és a többi ugyan emeli az egyén boldogságszintjét, de az pár év múlva visszaereszkedik oda, ahol volt. A genetikai adottságokon túl többek közt a jó társas kapcsolatok és a hála gyakorlása az, ami segít a boldogságszint megőrzésében.
