Nem játékkutya

Ez a jelenet is felrémlett a minap bennem, amikor egy robotkutya (és “gazdái”) látogatta meg szerkesztőségünket és mutatták be az eb működését. A felületes szemlélődőnek jópofa hülyéskedésnek is tűnhetne ez az egész, mondván, eleve túlgépiesített világunkban miért van szükség még erre is. Egy robot amúgy sem válthatja ki a valódi, hús-vér kutyát, az ember hű társát. Igen ám, de nem is ez a dolga. Ezek a műebek ugyanis – sok igazi társukhoz hasonlóan – a szó legszorosabb értelmében akár életet is menthetnek. A rájuk rögzített kamerával felkutathatnak bajba jutott embereket, szerepük lehet akár veszélyes ingatlanok feltérképezésében is. (Attól most nagyvonalúan tekintsünk el, hogy Thermonator néven lángszórós blökit is kifejlesztettek.)

Egy szó, mint száz: a robotika megállíthatatlanul fejlődik, és ugyan egy robot jó eséllyel sosem fogadja olyan kitörő örömmel hazatérő gazdáját, mint hús-vér kollégája, a fentiek miatt érdemes becsben tartani ezeket is, és nem játékszerként tekinteni rájuk. Mindezt persze hiába magyaráznám Dezsőkének, az amerikai staffim meglehetősen bizalmatlanul méregette a robotebet a szerkesztőségben, de azt hiszem, ez így is van rendjén.