2024.08.31. 21:00
Sivatag
Hétfőn újra becsengetnek. A naptár szerint már vasárnap beköszönt az ősz. A levelek mondjuk valóban elkezdtek hullani a fákról, de más nagyon nem emlékeztet arra, hogy véget ér a legmelegebb évszak. Több mint két hónapja „élvezhetjük” a hőséget, gyakorlatilag megszakítás nélkül. A 35 fok pedig úgy tűnik, szeptember első hetében is kitart.
Nem lennék a gyerekek helyében, akiknek nem elég, hogy véget ért a nyári szünet, még koncentrálniuk is kellene az órákon a kegyetlen melegben. Nem hinném azt sem, hogy az iskolák légkondicionáltak lennének, így aztán tényleg nem tudom, hogy tudnak majd odafigyelni bármire is ebben a hőségben.
Persze már jó néhány éve igencsak melegek a szeptemberek, nem ritka a 30 fok sem. De a mostani időjárás – legalábbis számomra – már elviselhetetlen. Pedig jó lenne már meleg teát kortyolgatni, újra elővenni a fiók mélyéről a pulóvereket, dideregni kora reggel és őszi túrákra indulni. Ehelyett csak a sivatagi forróság jut mindenkinek és az előrejelzéseket elnézve egy darabig még semmi jobbra nem számíthatunk.
Azon kaptam magam, hogy irigylem a jegesmedvéket, akik az örök jég birodalmában élhetnek. A valóság azonban az, a sarki jég is olvad, a bolygónk pedig egyre forróbb lesz. Túl sokan élünk a bolygónkon, amelyet a végletekig kihasználtunk. Változtatni senki sem akar, de talán már túl késő. Jobb, ha hozzászokunk, hogy pár évtized múlva sivatagban élhetünk majd.