Keresztanya

Mindig időutazóként érzem magam, mikor meglátogatom keresztlányomat. Picit a gyerekkorom köszön vissza. Érdekes kívülről látni, hogy már ilyen fiatalon is mennyire komoly  problémákkal lehet szembesülni. Körülbelül a hatodik alkalommal kezdtem megunni, hogy kicsi Fruzsi elindul a műanyag virágcserép felé, amiben föld helyett értékes kavicsokat tároltak szülei. Jó móka volt, mindazt szétszórni, hát még nekem összeszedni. Szóval sokadjára fordítottam meg a 1,5 éves csöppséget, mire felhúzta az orrát és karon csípett. Na jó, megvolt az első összeveszésünk. De amilyen könnyen jött a haragja, úgy távozott is. Gyerekként így ment ez...