2024.02.05. 21:00
Lövöm a rigót!
Gimnazistaként igazi bravúrkunsztnak számított, ha valaki a benyálazott füstszűrős cigi maradványát, azaz a csikket egy ügyes, pöckölő mozdulattal a mosdó plafonjára tudta „ragasztani”. Ebben persze azok jártak élen, akik a „szakma” gyakorlását és a dohányzást már az általános iskolában kezdték.
A tanév indulásakor rendre glédába vágták az öreg alma materünket. A plafon fehéren ragyogott a tornateremtől a fiú vécéig mindenütt. A falakon derékig ért a vékony csíkkal szegélyezett friss olajfesték. Ám, ahogy telt-múlt az idő, a mosdó „teteje” úgy nézett ki, mint egy mini-Aggteleki-barlang, a sok csikkcseppkőtől. És ha nem is tartott ki annyi ideig a plafonon, mint az eredeti a mészkőn, azért elég gyorsan elcsúfította a rendbe vágott vécét…
Egyszer-egyszer a tanáraink is meglátogatták az illemhelyet: „Lövöm a rigót!”-felkiáltással, de nem azért, mert a szükségük hozta úgy, hanem ellenőrzési céllal. És amelyik diákot ilyenkor cigarettázáson kapták, annak hamar seprű, lapát és szemetesvödör került a kezébe. De ezek bevetése előtt, egy hosszú nyelű partvissal letakaríttatták velük a magasból alálógó csikkeket. Aztán a rajtakapottaknak a gimi környékét is végig kellett pásztázni – a „rigókra” fókuszálva –, és összegyűjteni az összes szemetet.
A hasznos és mostanában egyre népszerűbb szemét-, illetve csikkgyűjtő mozgalmak, akciók nem valószínű, hogy a mi középiskolánkból indultak országhódító útjukra, bár jó lenne azt hinni…
