Tatán az életre emlékeztek a doni hősök tiszteletére +fotók

Megemlékezést és koszorúzást tartottak a doni áttörésre emlékezve Tatán, január 12-én, péntek délelőtt, a várkanyarban lévő II. világháborús emlékműnél. Az eseményt, amelyről a Tata.hu is beszámolt, a hagyományokhoz híven idén is a Honvéd Bajtársi Klub, a Magyar Honvédség Klapka György 1. Páncélosdandár valamint Tata Város Önkormányzata szervezte. A megemlékezésen Rigó Balázs, Tata alpolgármestere mondott köszöntőt.

– A mai megemlékezésünk középpontjában valójában az élet áll. Az az élet, amit a második tatai zászlóalj kötelékében 1942 novemberében a Don kanyarba kiküldött közel 1000 katona a háború előtt élt, s amely besorozásuk, majd nagy többségük, 914 fő, halála miatt torzóban maradt. A háború miatt maguk mögött hagyott élet, ami esetükben olyanná vált, akár egy félbehagyott gondolat; befejezetlen tanulmányokkal, ki nem teljesedett pályaívekkel, beteljesületlen szerelmekkel, megszakadt emberi, családi kötelékekkel – mondta az alpolgármester.

Rigó Balázs hozzátette: ha nincs a pusztító háború lehetett volna a katonákból hűséges jóbarát, kiváló szakember, dolgos munkás, hivatása iránt elkötelezett vezető vagy alkalmazott, szerető férj, családapa, nagyapa, vagy akár dédapa is.

– Az élet, ami a távollétükben, majd hiányukban nemcsak számukra, hanem szűkebb és tágabb közösségeik, családjuk, lakóhelyük és hazájuk, nemzetük számára is gyökeresen más irányt vett, mint amilyen velük lehetett volna. Az élet, amelynek veszteségét a hadszíntéren elhunytaknál is jobban növelik a férfiak hadba vonulása, illetve halála és a háború elhúzódása miatt meg sem kötött, elhalasztott, vagy terméketlen házasságok, a meg nem született gyermekek, amiből később újabb elmaradó házasságkötések és születések fakadtak – fogalmazott Rigó Balázs, aki szerint mindez jól mutatja, hogy a hadviselésnek mindig hosszúra nyúlik az árnyéka, és rávilágít arra is, hogy mindenkor csak a béke megteremtése és megőrzése biztosíthatja közösségeink számára a fennmaradás és gyarapodás esélyét és lehetőségét. 

A megemlékezésen áldást mondott Roboz Péter százados, tábori lelkész, majd a résztvevők elhelyezték koszorúikat az emlékműnél.