Antológia

2023.06.08. 21:22

Kritika: Szárnyak és bilincsek - Harminc szenvedélyes színésznő története

A 19. és 20. századi magyar színjátszás legnagyobb női művészeiről készített antológiát Kurucz Adrienn.

P. O. Z.

A 19. és 20. századi magyar színjátszás legnagyobb női művészeiről készített antológiát Kurucz Adrienn.

A Szárnyak és bilincsek - Harminc szenvedélyes színésznő története című kötetben szereplő nők sora Blaha Lujzával indul és Schütz Ilával ér véget, hogy rajtuk keresztül egy különleges, hol érthetetlenül kemény, hol nagyon is érthetően érzéki, de valahol elsősorban mégis csak egy alkotói világba röpítse az olvasót. 

A magyarszakos tanár végzettségű szerző alapon újságíró, de abbéli munkája során is sokszor foglalkozott nők sorsával, és ahogy egy helyen vall magáról, „leginkább a sztárépítés, a bulvár működése, a celeblét foglalkoztatta”, a Szárnyak és bilincsek című új kötete is tulajdonképpen erről szól, valahol nagyon is. Könyve egy eddig így még nem tálalt témát dolgozott fel, melyben a sikerek mögött lévő alkotói műhelymunka, bukások és nagy visszatérések is ott vannak. 

A magyar színház- és filmtörténeti dolgozatnak is beillő különleges antológiában akár korszakokra is oszthatóan vonul fel az olvasó előtt a 19., majd a 20. századi színjátszás legemlékezetesebb női sora. Így többek között Blaha Lujza, Jászai Mari, Apraxin Júlia, Rákosi Szidi, Deli Janka és Deli Rózsi, Lábass Juci, Putty Lia, Bársony Rózsi, Vaszary Piri, Bajor Gizi, Muráti Lilli, Krencsey Marianne, Perczel Zita, Gobbi Hilda, Patkós Irma, Honthy Hanna, Bulla Emma, Turay Ida, Temessy Hédi és Schütz Ila alakja, munkássága, portréja, pályafutásának fontos állomásai. 

Kurucz Adrienn a kötet előszavában egy helyen így fogalmaz: „Mély csodálat és hála tölt el, ha rá gondolok, immár a felnőtt nő értő csodálata és hálája, nem a kisgyerek rajongása, és azért írok róla, hogy alakját valamiképpen megőrizzem az utókornak. E harminc színésznőportré hasonló célból született, Mivel színházban már réges-rég nem láthatjuk ezeket a különleges nőket, a filmjeiket pedig – főként, ha némafilmekben játszottak, amelyeknek jelentős része megsemmisült – már csak egy szűk réteg nézi, lassan elfelejtkezik róluk a világ. Pedig itt voltak egykor, és emberek százezreire voltak a művészetük (és sorsuk, példamutatásuk) által hatással. Élettörténetük pedig olyakor sokkal, de sokkal izgalmasabb, mint bármelyik forgatókönyv.” -oxi-

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában