Archív fotók: 89 éve kezdték el az esztergomi vár felújítását

A portál felidézte, hogy az esztergomi palota terei 1934-ben kerültek elő a föld alól, a hírt akkoriban óriási szenzációként kezelte a média. Az az esztendő abból a szempontból is emlékezetes marad, hogy Gerevich Tibor művészettörténész éppen abban az évben került a honi műemlékvédelem élére. Ő jó barátságot ápolt Lepold Antal esztergomi prelátus, kanonokkal is, aki szerint a várhegy északi és déli oldalán és érdemes lenne ásatásokat végezni, hogy ráleljenek a romokra. Az anyagi és egyéb akadályok elhárultak, kvázi a Műemlékek Országos Bizottságánál ez lett az egyik legfontosabb ügy.

Az epiteszforum.hu szerint Gerevich Tibor el is küldte Lux Kálmánt, a MOB műszaki főtanácsosát, hogy megvizsgálja az esztergomi várfalak állapotát és kiderült, hogy biztosítani kellene őket. Miután Gerevich Tibor megadta a hivatalos felkérés a kutatások folytatására, 500 pengőből elkezdtek kutatóárkot ásni a Lipót-terasz környékén. Érdekesség, hogy egy a büdzsé keretét szinte majdnem kimerítették és be kellett volna temetni az első kutatóárkot, mire a rézsűvágások folyamán lépcsők és faragott kőfal került elő.

Pleskovics Viola, a cikk szerzője arra is rámutatott, hogy milyen kihívásokkal, problémákkal kellett szembenézniük a szakembereknek: például az első szezonban a tél felé közeledve a földfelszín fölé került falak állapota romlani kezdett. Na de milyen módon szabad, illetve lehet rekonstruálni? Meg is jegyezte, hogy Esztergomban Lux Kálmán, Lux Géza, Várnai Dezső és Gerevich Tibor csapatmunkája eredményeként egy olyan középkori épületrehabilitáció valósult meg, ami tele van ellentétekkel és kompromisszumokkal.

Például az egykori kápolna visszaépítésénél anastylosis-t, vagyis az eredeti kövek összeillesztésével történő rehabilitációt is alkalmazták, a déli lakótoronynál ellenben vasbeton födémet építettek. Ahogy az ásatások során ráleltek a bedöntött boltozat elemeire, úgy a kápolna kiegészítése terén is több elképzelés született. Az elemek összepárosítása gyakorlatilag egy kirakósnak is beillett, próbálták ugyanis a fellelt darabokat hitelesen visszaépíteni. A munkálatok közben rejtett vasbetont is alkalmaztak – ami már akkoriban is bevett szokás volt a kontinensen – , a boltozat hiányzó részeit úgynevezett „csengő” vagy „műemlékes téglának becézett textúrával helyettesítették.

A szerző úgy véli, Esztergomban azért volt jó megoldás, hogy vasbetonnal történő visszaépítés mellett döntettek, mert a szerkezetet egy nyeregtető is védte. Így az egykori középkori épület gyakorlatilag egyszerre volt hiteles és tartalmazott kortárs kiegészítéseket. Ezzel ellentétben a déli toronynál bordás vasbeton födémet építettek és korszerű anyagokat használtak fel.

Pleskovics Viola a két módszer szembeállításával a megoldások érdekességeit kívánta felvázolni. Ugyanakkor azt is ismertette, hogy a vasbeton födém a kezdetektől beázott, a kápolnánál a kettős védelem miatt jobb volt a helyzet. A vár azóta jelentősen átalakult, de még fellelhető az 1930-as évekbeli grandiózus munka nyomai, melyek a 20. századi műemlékek közé tartoznak.