Kormi, a teremőr macska igazi császárként hesszel a Tatabányai Múzeumban

A macska domesztikációjának első nyomai Elő-Ázsiából származnak a Kr.e. 6. évezredből, habár háziasításának idejéről és helyéről a mai napig megoszlanak a vélemények. Úgy tűnik jelenleg, hogy a mezőgazdasági közösségekben élő emberekhez kezdtek hozzácsapódni, ahová tulajdonképpen a rágcsálók vonzották őket. Az is meglehet, hogy a településeken először betolakodók voltak, majd hasznukat látván az ember magához édesgette őket.

Egyiptomban a domesztikált macskák első nyomait a Kr.e. 4. évezred elejére teszik. A macska háziasítását kultikus okokra is visszavezették, Egyiptomban ugyanis tisztelték, több macskamúmia is fennmaradt, Básztet istennőt is macskaalakban ábrázolták. Cipruson pedig macska-ember közös temetkezésre ismerünk példát. 

Európában első emlékei az ókori Görögországból, az első évezred elejétől származnak. Az Appennin–félszigetre a Kr.e. 5. században kerülhettek, majd fokozatosan meghonosodtak a Római Birodalomban és tartományaiban, majd azokon túl is. A középkorban nem volt mindig kedvelt állat, üldözték és irtották is. Hasznosságát a keresztes háborúkkal behurcolt fekete patkány elterjedése után ismerték újra fel. Védett, majd kedvelt, sőt luxusállattá vált – olvasható a múzeum közösségi oldalán. 

Nem ő az egyetlen cica, aki új szerepkörben mutatkozik be. Neszmélyen igazi hajóskapitány és már-már helyi nevezetesség lett Pityu, a kandúr, aki volt, hogy úszva közelítette meg otthonát, a Neszmély nevű gőzöst.