Julcsa kisasszony, Pfiffner Paulia: női amazonok és honvédők a harctéren

Mindezt az oroszlányi Rákóczi Szövetség szervezésében és a Kölcsey kiállítótermében mondta el a publikumnak, „Női amazonok, kik karddal a kezükben harcoltak a hon ügyéért” címen. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban részt vevő magyar férfiruhás honvédnők Gulyás Adrienn történész folyamatban levő kutatásai szerint akár kétszázan is lehettek.

Noha ebbe azokat is beszámítjuk, akikről tudta a környezetük, hogy nők. Ezt nem lehet mindegyikük esetében egyértelműen kideríteni – annyi bizonyos, hogy a nagyméretű posztózubbonyok jótékonyan eltakarták az idomokat. Bányai Júliát például Julcsa kisasszonynak hívták bajtársai, Kossuth Lajos szobaőre, Kinizsi István azonban a „zömök termetű, vaskos legényről” akkor sem akarta elhinni, hogy valójában nő, amikor maga Júlia árulta el neki.

A legérdekesebb magyar nőhonvéd talán Pfiffner Paulina lehetett, aki már gyerekkorában a férfiak közt nevelkedett, megtanult lovagolni, kártyázni és lőni. Ligeti Kálmán néven vándorszínészkedett, a forradalom hírére katonának állt, és több csatában derekasan helyt állt. Hadnagyi rendfokozatig jutott, két sérülést szenvedett el, az egyiket kartács – tüzérségi lövedékfajta – okozta a lábán, a másikat golyó a bal vállában. A nagyszebeni kórházba került, ahol kiderült, nőről van szó. Az 1850-es években ügyvédsegédként dolgozott, és nőknek udvarolt. Egyikük, amikor megtudta, hogy miért nem lehetséges köztük a házasság, feljelentette.