2023.03.26. 06:59
Dackorszak: itt vannak a legjobb túlélési tippek a szülőknek
Minden szülő (és a környezetük) is átéli a két-háromévesek dackorszakát. Segítünk, hogy lesz könnyebb ez az időszak gyereknek, szülőnek.
Korábbi cikkünkben boncolgattuk már a két-háromévesek dackorszakát. Most arra keressük a választ Horváth Judittal, a Tatabányai Szakképzési Centrum iskolapszichológusával, hogy mi segíthet átvészelni ezt az egyáltalán nem egyszerű időszakot. Horváth Judit szerint, mivel minden családban más dolgot tekintenek fontosnak és az életmódjukhoz valószínűleg az felel meg a legjobban, csak általános szempontokat lehet megemlíteni. Nem helyes és általában nem is célravezető, ha a szülők tekintélyük érvényesítésével próbálják megoldani a problémát, de azt is nehéz elfogadni, hogy ne avatkozzanak be.
Azt kell elsősorban eldönteni, hogy amivel a gyermek dacol, az valóban nagyon fontos-e. Ha fontos, akkor a szülőnek nagyon határozottnak, következetesnek kell lenni, és el kell érni, akár büntetéssel is, persze nem durva eszközökkel, hogy a gyermek megtegye, ami ésszerű és fontos. Viszon mindezt úgy, hogy a szülői harag ne kemény elutasítás legyen, hanem feloldható érzés a kicsinek is.
Hogyan oldjuk fel a tiltás okozta stresszt?
− Biztosítanunk kell a gyermeket, hogy megértjük az érzéseit, de közölni, hogy viselkedését ennek ellenére sem fogadjuk el. Talán a legjobban bevált módszer ezek után, ha „magára hagyjuk”, például kijövünk a dacreakciót produkáló gyerek szobájából. Ha ezt következetesen tudjuk csinálni, a gyerek hamar megtanulja, hogy így semmit nem ér el, és megszűnnek az ilyen típusú reakciók. Ha a dacreakciónak egyszer-egyszer engedünk, azaz megtesszük, amit a gyerek így kér, megerősítjük ezt a viselkedést − figyelmeztetett az iskolapszichológus
Mindemellett, ha nem olyan lényeges a dacosság tétje, akkor lehet engedni a gyermeknek, illetve feltételt lehet szabni, olyat, amit a gyerek teljesíteni tud. Így a gyermeki akarat, önérvényesítés se sérül, nem lesz sem akarat- és éngyenge, sem makacs vagy csökönyös lesz a gyerek. Fontos, hogy pontosan és ne általánosságban fogalmazzuk meg, mit szeretnénk, győzzük meg személyes példákkal, és ismerjük be azt is, ha mi hibázunk, emelte hozzá a szakember, aki arra is emlékeztetett, hogy a felelős szülőnek fontos a gyermeke egészséges fejlődése, így azt is meg kell neki tanítani, hogy mit szabad és mit nem. A jó szülő-gyermek kapcsolatban pedig a haragot és a dacot fel tudja oldani a kölcsönös szeretet, a bizalom, egymás elfogadása, ugyanis a büntetés nem ellentéte a szeretenek, sőt.
Célszerű tiltás helyett azt mondani, mit csináljon a gyerek, sokszor ugyanis a korlátozás ellen dacol a kicsi. Például: “Tedd le a fényképezőgépet!” Segíthet ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adunk, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Ilyenkor önállóan, maga választja az elvárt, helyes cselekvést. Ilyen például „Az a papa tolla!” mondat. Jó megoldás lehet az is, ha nem a szülői akarattal kerül szembe a gyerek, hanem azzal, hogy valami miért nem elfogadható. Nem szabad minden nap szemrehányásokat tenni, közben meg hagyni, hogy csinálja a tiltott dolgokat tovább. Meg kell találni az egyensúlyt, a megértést, a belátást, és önállóságot is adni, különben a dackorszak tartóssá válhat, vagy vissza-visszatérhet egyre nagyobb erővel.
− Ha a kisgyermek sorozatosan magáért az ellenszegülésért nem csinálja azt, amit kérünk, el kell gondolkodni az okokon. Például nyugtalan valamiért: most került óvodába, testvére született. Vagy túl sok dolgot tiltanak neki, túl magasak követelmények, többnyire szidják, nem veszik észre igyekezetét. Ha a gyermeknek kicsi kora óta az a tapasztalata, hogy joga van dönteni, választani az őt érintő kérdések jelentős részében, akkor akarata még az önállóság és énfejlődés kritikusabb, nehezebb szakaszában sem válik daccá. Ehhez az is fontos, hogy érezze, tudja, hogy mi az, ami az ő akaratán múlik − tette hozzá a szakember, aki szerint az is nagyon fontos, hogy hogyan fegyelmezzük a gyereket.
Fontos a mérték
Neveléslélektani kutatások igazolják, hogy ha úgy büntetik a gyermeket, hogy a személyiségét, önbecsülését nem sértik meg, a hibázás ténye, a büntetés oka a gyermek által belátható, és a büntetés mértéke pedig arányban áll az elkövetett cselekedettel, akkor ez nem okoz sérülést a gyermek fejlődésében. Sőt! Segít megtanulni a szabályokat, a szülői ésszerű elvárásokat. Kisebb korban még az is fontos, hogy a büntetést ne halasszuk későbbre, mert akkor a gyermek nem fogja megérteni, hogy miért is kapta az elmarasztalást.
