Böjtnapló, a 26. nap: aminek jól áll a mínusz

Gesztenyekocka, fatörzs, karamellás-emeletes, répatorta, piskótatekercs, eper és dobos szelet. Ha ez még mindig kevés lenne, hát mindegyikből kettőt kaptam. Ez volt a mai ajándékom. És egy doboz macaron.

Már nem is csépelem a szót, milyen kínkeserves vigyorral vettem át ezt a kis kedveskedést. Az eszem megáll, hogy az ajándékozóm a legapróbb részletekre is odafigyelt: mindenféle ízvilág helyet kapott a papírtálcán. Micsoda büntetés!

Nem volt szívem visszautasítani, pedig minden porcikám tiltakozott ellene. Olyan örömmel kaptam, én pedig legalább ekkora lelkesedéssel kerestem a menekülőutat.

Tegyem fagyasztóba? No, de ki hallott már lefagyasztott cukrászsüteményről? Ráadásként kaptam egy doboz macaront is – igaz, annak legalább jól állnak a mínuszok: mint megtudtam, a francia falatok majdnem egy hónapig állhatnak a mélyhűtőben. Gondolom, jól megférnek majd a hurka mellett, amit a böjt első napján száműztem a fagyok közé.

Így aztán a másik terv vált be: vendégségbe vittem a tortaszeleteket. Sajnos, vagy nem, jól ismerem magam. Holnap már az evés sorrendjén töprengenék: a karamelles vagy a dobos legyen-e az első.  Így hát magammal vittem és tovább adtam a kísértést jelentő süteményeket.  Erre is csak egyszer volt példa: most és utoljára. Ez aztán nem volt piskóta!