2023.03.19. 15:24
Böjtnapló, a 26. nap: aminek jól áll a mínusz
Kollégánk nem kevesebb, mint 26. napja böjtöl. Ma picit az arcára fagyott a mosoly, de kivágta magát, és a sütik nem mentek a fagyasztóba.
Gesztenyekocka, fatörzs, karamellás-emeletes, répatorta, piskótatekercs, eper és dobos szelet. Ha ez még mindig kevés lenne, hát mindegyikből kettőt kaptam. Ez volt a mai ajándékom. És egy doboz macaron.
Már nem is csépelem a szót, milyen kínkeserves vigyorral vettem át ezt a kis kedveskedést. Az eszem megáll, hogy az ajándékozóm a legapróbb részletekre is odafigyelt: mindenféle ízvilág helyet kapott a papírtálcán. Micsoda büntetés!
Nem volt szívem visszautasítani, pedig minden porcikám tiltakozott ellene. Olyan örömmel kaptam, én pedig legalább ekkora lelkesedéssel kerestem a menekülőutat.
Tegyem fagyasztóba? No, de ki hallott már lefagyasztott cukrászsüteményről? Ráadásként kaptam egy doboz macaront is – igaz, annak legalább jól állnak a mínuszok: mint megtudtam, a francia falatok majdnem egy hónapig állhatnak a mélyhűtőben. Gondolom, jól megférnek majd a hurka mellett, amit a böjt első napján száműztem a fagyok közé.
Így aztán a másik terv vált be: vendégségbe vittem a tortaszeleteket. Sajnos, vagy nem, jól ismerem magam. Holnap már az evés sorrendjén töprengenék: a karamelles vagy a dobos legyen-e az első. Így hát magammal vittem és tovább adtam a kísértést jelentő süteményeket. Erre is csak egyszer volt példa: most és utoljára. Ez aztán nem volt piskóta!
Böjtnapló, a 7. nap: ha létezik reinkarnáció, én előző életemben vadászkutya voltam
