Kamionnal ütközött, nyolcadikról zuhant le - de túlélte a tatabányai „sebezhetetlen”

Leszkoczki Istvánnak már három születésnapja van. A Tatabányán élő  fiatalember kétszer élte túl a saját halálát: öt éve kamionnal ütközött, a napokban pedig a nyolcadikról zuhant le a mélybe.

Csodával határos módon komolyabb, maradandó sérülések nélkül úszta meg mindkét esetet. Hogy miért, mi lehet a feladata, az előre megírt sorsa, azon sokat gondolkodik mostanában.

István fotókat őriz 2018-ból, az autójáról. Az Opelről, amiből a baleset után csak egy felismerhetetlen roncs maradt. Aki meglátja a képeket, azt gondolhatja, hogy a tatabányai „sebezhetetlennek” már  négy évvel ezelőtt „meg kellett volna halnia”. Akkor, amikor munkába menet egy kamionnal és egy másik autóval ütközött.

Ám ő egy vállzúzódással szállt ki a totálkárosra tört kocsiból. Nagyon vigyázott rá az őrangyala, aki néhány nappal ezelőtt, február 3-án is rajta tartotta a szemét. A fiatalember azon a pénteki napon munka közben nyolc emelet magasról zuhant a mélybe.

István, akinek kőműves és hidegburkoló a szakmája, egy tatabányai cégnél dolgozik, de aznap éppen homlokzati hőszigeteléssel foglalkoztak. Munkatársaival a fővárosban, egy IX. kerületi építkezésen, a felállványozott épület nyolcadik emeletén voltak, amikor István térde megrándult, és ő olyan fájdalmat élt át, hogy rosszullét tört rá. 

– Felhúztuk az anyagot a csigával, amit aztán el akartam vinni az egyik teraszhoz. Ekkor hirtelen kiugrott a térdem a helyéről, ami olyan fájdalommal járt, hogy rosszul lettem. Valószínűleg elájultam és lezuhantam az állvány és a fal között, mert a filmszakadás után az ötödiken tértem magamhoz, két terasz között, amik úgy fogtak fel, hogy a testhelyzetem miatt éppen csak nem tudtam tovább esni – idézte fel István azt a pillanatot, amikor nagyjából 16 méteres magasságban feküdt élet és halál között, beszorulva.

 – fogalmazott István, akinek a zuhanás után nagyon fájt a gerince, bizseregtek, zsibbadtak a karjai, ráadásul a levegővétel is pokoli fájdalommal járt. 

Nagyon megijedt, hogy a gerince sérült, ám végül „csupán” három bordája tört és légmellet kapott. A feje is zúzódott. Nem panaszkodik, hiszen már másodszor élt túl egy olyan balesetet, amit nem szokás ennyivel megúszni.

István négy nap után el is hagyhatta a kórházat. Tatabányai otthonában lábadozik, szerelme vigyáz rá. Rengeteg közös tervük van. És mostantól minden évben négy születésnapot ünnepelhetnek együtt.