Régészeti szenzáció

2023.01.25. 19:56

Összekulcsolt kezekkel pihentek majdnem ezer évig a Tatabánya alatt talált csontvázak

Feltehetően torzított fejű, nagy termetű csontvázra is bukkantak a régészek Dózsakertben. A helybelieket különösen feltüzelték a több évezredes leletek.

Sugár Gabi

Forrás: 24 Óra

Fotó: Flajsz Péter

Dózsakertben, a mentőállomás környékén az építkezés már másfél hónapja a Tatabányai Múzeum munkatársainak felügyelete mellett zajlik. A kiváló együttműködésnek köszönhetően évezredek emlékeinek maradványaira bukkantak. Köztük egy feltehetően torzított fejű, nagy termetű csontvázra, amely több mint ezer évet pihent a földben.

Nagy az érdeklődés az ásatási munkálatok iránt. A helybelieket különösen feltüzelték a több évezredes leletek. Pál Gabriella régész, az ásatás vezetője és néhány munkatársa mellett önkéntesek, valamint a területen építkező cég munkagépeinek hangja fogadott bennünket a helyszínen. Az ASG Szerszámkészítő Kft. újabb csarnokot szeretne itt kialakítani.

– Két éve, amikor a már meglévő csarnok épült régészeti szakfelügyeletet láttunk el a helyszínen. A körzetben korábban településnyomokra bukkantak, s két éve előkerültek őskori és Árpád kori gödrök, házak, illetve néhány Árpád kori sír bronz ékszerekkel. Ez alapján egyértelmű volt, hogy figyelemmel kísérjük az építkezést most is – mondta Pál Gabriella.

A földmunkákat óvatosan kezdték meg a munkagépekkel, s a régészek árgus szemekkel figyelték őket. Törmelékes talaj volt a tetején, hiszen a Dózsakerti építkezések során sokat szállítottak ide. Mivel a 20. században több beavatkozás is volt a területen, így nem is gondolták, hogy ennyi leletre bukkannak.

A talaj színének elváltozásai emberi beavatkozásra utaltak. Hiszen minden, ami bekerül a földbe, annak színére, állagára befolyással van. Legyen az cölöp, vagy emberi maradvány. Gyakorlatilag a világos földben a sötét foltokat kutatjuk. Rendkívül szoros együttműködésben, egymás mellett haladva dolgozunk a befektetőkkel.

– avat be minket a részletekbe az ásatásvezető. A föld egyengetése során kerültek elő a koponyák és a sírok, valamint az objektumok foltjai, majd a leletmentő ásások során a többi érdekesség.

– Mikor találunk valamit, elkezdünk óvatosan ásni. Munkánkat fémkereső detektorokkal dolgozó munkatársak is segítik. Előkerültek évezredes cserepek, edények, faragványok, s több sír is. Fagyott, téli talajban nem egyszerű dolgozni. Minden jelenség (sír, vagy objektum folt) számot kap, már most kilencvenötnél tartunk. Fotódokumentációt készítünk, mindent lerajzolunk, lejegyzünk, a geodéták pontosan bemérik a helyet, majd a kiásott leleteket az objektum vagy sírszám alapján csomagoljuk el. A kiásott tárgyak bekerülnek a múzeumba, ahol tisztítás után további vizsgálatok szükségesek a pontos kormeghatározásokhoz. Föld- és szénmintákat is vettünk még a helyszínen – árulja el Pál Gabriella.

Az elsődleges vélemények alapján késő bronzkori, vaskor eleji, azaz i. e. 1000 körüli földbe mélyített házra, gödrökre bukkantak, kerámiákkal, és egy lóalakú csontfaragvánnyal. Vannak településnyomok késő Árpád korból, azaz a 13.-14. századból is. Két olyan sírt találtak, amelyek a népvándorláshoz kapcsolódnak, ezek hozzávetőlegesen 600-ből maradtak ránk.

Harcosra is bukkantak, akinek a lába mellett két kard feküldt. Vélhetően a mellkasánál szép ékszerek is voltak, ám nem sokkal a halála után rabolhatták ki. Tudhatták kit, és hol keressenek az évezredes sírrablók: ráástak a lábára úgy, hogy boka felett le is vágták a lábfejét.

A terület egy másik részén kevés leletanyaggal hatos sírcsoportra bukkantak az Árpád korból. Két váznak a medencéjén össze volt kulcsolva a keze.

– Ez már a kereszténységre volt jellemző – magyarázta Pál Gabriella.

Vélhetően magas termetű, és eltorzult a koponyája
Vejtey Miklós, a körzet képviselője az első pillanattól figyelemmel kíséri az ásatást. Sőt, önkéntesként amikor csak teheti, részt vesz a munkálatokban.
– Rendkívül izgalmas munka folyik most Dózsakertben. Részese akartam lenni az időutazásnak, amely során rácsodálkozunk, hogy mekkora élet volt évezredekkel ezelőtt is lakóhelyünkön. Az őskortól napjainkig formálja az ember a környezetét. Érdekes volt egy nagyobb épület feltárása, ahonnan faragott lócsont-szobor került elő. Horogra is akadtam egy régi gödörben, s egy szép, szinte teljesen ép cserépedényt is találtam. Talán a legizgalmasabb lelet a hihetetlen erős csontozatú vélhetően germán asszony maradványa. A fogai is megvoltak, bár a felső zománcréteg már elkopott. Hozzávetőlegesen 180 centiméter magas lehetett, s döbbenetes volt a valami miatt eltorzult, hátulról lapított koponyacsontja. Én találtam rá, s a koponyáját én bontottam ki a föld rabságából – mondta a képviselő.

Jelenleg a talajszínt kiegyenlítése zajlik, ám a régészek továbbra sem veszítik szem elől a munkagépeket. Még az út menti sáv átvizsgálása vár a régészekre és lelkes önkénteseire.

– Amíg lesz lelet, addig vagyunk a helyszínen. Hiszen ez egy egyszeri és megismételhetetlen tevékenység: ha most nem azonosítjuk a több ezeréves múltunk maradványait, vélhetően nem is fogjuk tudni a jövőben sem – mondta Pál Gabriella, majd az egyik gödör dokumentálásába kezdett. Elköszönés előtt mosolyogva mondta: szeretne majd egy kiállítást szervezni a Dózsakerti ásatások során előkerült anyagokból.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában