Összekulcsolt kezekkel pihentek majdnem ezer évig a Tatabánya alatt talált csontvázak

Dózsakertben, a mentőállomás környékén az építkezés már másfél hónapja a Tatabányai Múzeum munkatársainak felügyelete mellett zajlik. A kiváló együttműködésnek köszönhetően évezredek emlékeinek maradványaira bukkantak. Köztük egy feltehetően torzított fejű, nagy termetű csontvázra, amely több mint ezer évet pihent a földben.

Nagy az érdeklődés az ásatási munkálatok iránt. A helybelieket különösen feltüzelték a több évezredes leletek. Pál Gabriella régész, az ásatás vezetője és néhány munkatársa mellett önkéntesek, valamint a területen építkező cég munkagépeinek hangja fogadott bennünket a helyszínen. Az ASG Szerszámkészítő Kft. újabb csarnokot szeretne itt kialakítani.

– Két éve, amikor a már meglévő csarnok épült régészeti szakfelügyeletet láttunk el a helyszínen. A körzetben korábban településnyomokra bukkantak, s két éve előkerültek őskori és Árpád kori gödrök, házak, illetve néhány Árpád kori sír bronz ékszerekkel. Ez alapján egyértelmű volt, hogy figyelemmel kísérjük az építkezést most is – mondta Pál Gabriella.

A földmunkákat óvatosan kezdték meg a munkagépekkel, s a régészek árgus szemekkel figyelték őket. Törmelékes talaj volt a tetején, hiszen a Dózsakerti építkezések során sokat szállítottak ide. Mivel a 20. században több beavatkozás is volt a területen, így nem is gondolták, hogy ennyi leletre bukkannak.

– avat be minket a részletekbe az ásatásvezető. A föld egyengetése során kerültek elő a koponyák és a sírok, valamint az objektumok foltjai, majd a leletmentő ásások során a többi érdekesség.

– Mikor találunk valamit, elkezdünk óvatosan ásni. Munkánkat fémkereső detektorokkal dolgozó munkatársak is segítik. Előkerültek évezredes cserepek, edények, faragványok, s több sír is. Fagyott, téli talajban nem egyszerű dolgozni. Minden jelenség (sír, vagy objektum folt) számot kap, már most kilencvenötnél tartunk. Fotódokumentációt készítünk, mindent lerajzolunk, lejegyzünk, a geodéták pontosan bemérik a helyet, majd a kiásott leleteket az objektum vagy sírszám alapján csomagoljuk el. A kiásott tárgyak bekerülnek a múzeumba, ahol tisztítás után további vizsgálatok szükségesek a pontos kormeghatározásokhoz. Föld- és szénmintákat is vettünk még a helyszínen – árulja el Pál Gabriella.

Az elsődleges vélemények alapján késő bronzkori, vaskor eleji, azaz i. e. 1000 körüli földbe mélyített házra, gödrökre bukkantak, kerámiákkal, és egy lóalakú csontfaragvánnyal. Vannak településnyomok késő Árpád korból, azaz a 13.-14. századból is. Két olyan sírt találtak, amelyek a népvándorláshoz kapcsolódnak, ezek hozzávetőlegesen 600-ből maradtak ránk.

Harcosra is bukkantak, akinek a lába mellett két kard feküldt. Vélhetően a mellkasánál szép ékszerek is voltak, ám nem sokkal a halála után rabolhatták ki. Tudhatták kit, és hol keressenek az évezredes sírrablók: ráástak a lábára úgy, hogy boka felett le is vágták a lábfejét.

A terület egy másik részén kevés leletanyaggal hatos sírcsoportra bukkantak az Árpád korból. Két váznak a medencéjén össze volt kulcsolva a keze.

– Ez már a kereszténységre volt jellemző – magyarázta Pál Gabriella.

Jelenleg a talajszínt kiegyenlítése zajlik, ám a régészek továbbra sem veszítik szem elől a munkagépeket. Még az út menti sáv átvizsgálása vár a régészekre és lelkes önkénteseire.

– Amíg lesz lelet, addig vagyunk a helyszínen. Hiszen ez egy egyszeri és megismételhetetlen tevékenység: ha most nem azonosítjuk a több ezeréves múltunk maradványait, vélhetően nem is fogjuk tudni a jövőben sem – mondta Pál Gabriella, majd az egyik gödör dokumentálásába kezdett. Elköszönés előtt mosolyogva mondta: szeretne majd egy kiállítást szervezni a Dózsakerti ásatások során előkerült anyagokból.