Banyavisító verseny és hagymakalendárium az oroszlányi Luca napon

A tanoda elvégzését Banya Oklevél igazolta, melyet kézjegyével személyesen a „Főbanya” látott el. Összességében több, mint tíz éves hagyomány keltett életre a minap Szlezákné Molnár Katalin gyermekkönyvtáros, aki a Kölcsey Ferenc Művelődési Központba szervezett izgalmas és kreatív feladatokat az oroszlányi gyermekeknek.

– Örömmel láttam, milyen népszerű a program. Ötven gyermek vett részt a foglalkozásokon, így meg kellett tripláznom a Luca napot. Három turnusban érkeztek a gyermekek: délelőtt az óvodások, kora délután pedig az általános iskolások vettek részt a Luca naphoz kapcsolódó néphagyományokat, valamint hiedelmeket felsorakoztató játékos forgatagban – nyilatkozott Szlezákné Molnár Katalin, aki a magyar néphagyományok népszerűsítése okán szívesen teret ad a programoknak.

Szlezákné Molnár Katalin emlékeztette a fiatalokat Luca napjához kötődő népszokásokra, például a Luca naptárra, vagy a Lucázásra, amikor a gyerekek esetenként kísértetnek öltözve körbejárták a házakat. 

– A legnevezetesebb hagyomány a lucaszék elkészítése volt, amely a boszorkák felismerésére szolgált. Luca napjától karácsonyig „dolgoztak rajta”, innen a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. Karácsonykor kellett rájuk állni, mert ekkor látták meg a boszorkányokat, akik szarvat hordtak, de azután a széket el kellett égetni – tolmácsolta a gyerekeknek a programfelelős, de mesélt nekik a kotyolásról, és közösen elkántálták a “Luca, luca, kitty-kotty” mondókát is.

Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat. Hazatérvén pedig fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, és keresztbe állították a söprűt, mert úgy vélték, hogy mindegyik „hatásos” fegyver az ártani akaró gonosz ellen. Egyebek mellett az előbbi história is megelevenedett az oroszlányi foglalkozáson.