Szemkötőben vacsoráztak a hivatalok munkatársai Tatabányán - fotók

Az érkezőket az aulában fogadták, majd miután megkapták a szemkötőt, egy szervező kísérte őket a terembe. Miután helyet foglaltak, az előttük elhelyezett tárgyakat kezdték óvatosan végigtapogatni. Evőeszköz, tányér, pohár. Néhány pillanat múlva a mellettük lévővel kezdtek csevegni. Egyre hangosabban osztották meg egymással az élményeket.

Miután mindenki beért, már egymás hangát is nehezen hallották, és mivel nem láttak semmit, azt sem vették észre, hogy a szervezők közben elindítanák a programot. Bereznai Csaba, a Majki Népfőiskolai Társaság önkéntese csendet kért, majd üdvözölte a megjelenteket, és mondta el a láthatatlan vacsora menetét. Mecseki Melinda, a szervezet vezetője az érkező tapasztalati szakértőt, Galambos Krisztiánt mutatta be, aki egyedüliként ült az asztalnál szemkötő nélkül. Krisztián látássérült, és az ügyintézések során tapasztalt visszajelzések miatt javasolta korábban e sorozat elindítását.

Kovács Gábor, az intézmény felszolgálóit, Darázsi Sándor pedig a szakácsokat irányította. Érkeztek az ételek: csontleves, rántott hús krumplival, valamint piskótatekercs. A felszolgálók balról jelezték jöttüket, helyezték el a vendégek elé a tányérokat. A leves nem hagyott nyomot az abroszon, a rántott hús vagy sajt azonban már nehezebb helyzetet teremtett a látásukban korlátozott résztvevőknek. Fordítva fogták a kést, hatalmas szeleteket vágtak, nem lelték a krumplit, félve nyúltak a vízzel teli pohárért.

Krisztián elmondta: látássérültként is érzi, ha az ügyintéző nem neki magyaráz, hanem a kísérőjének, és vannak még olyanok, akik nem tudják, miként álljanak ahhoz, ha valaki nem leli a rubrikát, ahol alá kell írnia a nevet.

Az intézmények akadálymentesítése kapcsán kiemelte: sokat javult a helyzet, ám ha a látássérülteket segítő jelzéseket eltakarják, az jelentősen megnehezítheti a helyzetüket.