A borvidéket vitte vászonra Barcsa Pál

Lépni nem lehetett, annyira megtelt a neszmélyi helytörténeti kiállítás épülete. Műkedvelők és barátok jöttek el megnézni a helyi festőművész, Barcsa Pál kiállítását. Az épület három termében több, mint 100 különböző méretű és technikával készült alkotását állították ki a művésznek. A nagy, méteres festményektől kezdve a 10 centis kis táblákig, a hódfarkú cserepeken át, a hordódongáig mindegyik a festő tehetségét hirdeti.

A kiállítást Szentessy Éva nyitotta meg, aki többek között a helyi iskola egykori igazgatója, és nem utolsó sorban a festő nagyon jó barátja. Ahogy Barcsa Pál a 24 Órának elmondta, ő kevésbé ékesszóló, mint Szentessy Éva, ezért is őt kéri meg minden alkalommal, hogy nyissa meg a tárlatait. És valóban, a jó barát méltató beszédéből a festő életét is megismerjük, de a munkásságának apró titkaiból is kapunk ízelítőt. 

– Barcsa Pál maga is szőlő és bortermelő, hajdúsági fiú, aki Veres Zsuzsi szép neszmélyi lány férjeként került a faluba, itt kezdett el tanítani. Otthont alapítottak, gyerekeket neveltek, szőlőbirtokot és pincét vásároltak. Megérintette őket a hely szelleme – kezdte a barát. Pali miután nyugdíjba ment, a tanítás elmaradt, de a szőlő, a borok és a festés megmaradt. Ahogy a művész fogalmazott: nem maradhat nap ecsetvonás nélkül.

– A kiállítás képei mutatják legújabb munkáit. Mi más lehetne a fő motívum, mint a szőlő. Élénk színekkel varázsolja elénk a természet szépségét, a keze nyomán kialakult látványt. A virágzó cseresznye és meggyfák is megjelennek a képeken. Különböző méretben vannak jelen, jelezve, hogy sokáig foglalkoztatja művészünk vizualitását az a látvány, amellyel nap, mint nap szembesül. Nagyon érdekes festési módot talált, a táblára a festéket fogpiszkálóval hordja fel, ezektől plasztikus pontokból válik élővé, lendületessé a táblakép. Lángolnak, vibrálnak, életre kelnek, majdnem kiáltanak – mutatta be az alkotásokat Szentessy Éva.

A művészt is sikerült megszólaltatnunk. Elmondta, hogy éveken keresztül gondolkodott azon, hogy a lenyugvó nap csodálatos fényjátékát a szőlőtőkéken hogyan tudná megfesteni. 

– Mikor szembe süt a lenyugvó nap és megmaradnak a sötét szőlőknek a kontúrjai, de a levelek még zölden világítanak. Ezt a pillanatot szerettem volna átadni a festményeimen. Remélem sikerült – mondta szerényen a festő, akinek a belső teremben apró, 10 centis madarakról készült alkotásait is megcsodálhattuk. De az Erdélyből hozott hódfarkú cserepek is új életre keltek kezeiben.

– Erdélyi tartózkodásom alatt különböző székelykapukat fotóztam, amiket az onnan hozott hódfarkú cserepekre festve örökítettem meg – mutatta a különleges alkotásokat a festő.

A kiállítást november végéig, előzetes bejelentkezés alapján nézhetik meg az érdeklődők.