Már most készülnek a 120. évfordulóra a somlói nemzetiségi óvodában

Már több generáció nőtt fel a vaskos falak között. A vértessomlói német nemzetiségi óvoda 1903-ban gyermek­intézménynek épült. Az itt élők folyamatosan csinosították, bővítették. Legutóbb tizennégy bölcsődés ellátására alkalmas gyönyörű épületszárnnyal.

– Az ünnepre már most megkezdtük a készülődést – mondta Könyvesné Beutl Anita. – Életfát szeretnénk többek között az egykori pedagógusok tiszteletére, és megannyi programmal ünnepelünk.

Az intézménybe 54 kisgyermek jár. Az óvónők a szeptemberben nyílt bölcsődében is eltöltenek egy-egy napot, hogy amikor a gyerekek feljebb lépnek, ismerjék az itt dolgozókat. A bölcsőde építése a terület elrendezését módosította, mostanra kerültek vissza az udvari játékok a végleges helyükre. Tervben van még egy műfüves pálya. 

– Munkatársaim nagyon sokat beszélnek németül a gyerekekkel. Néha egy-egy sváb mondókát is tanítunk, és rendszeresen tartunk nemzetiségi táncházat. Viseleteink is vannak, és kisebb műsorokkal készülünk a jeles napokra. 

A hagyományok ápolása a német nyelv gyakorlásával kezdődik. Ez azonban lehetőséget ad arra is, hogy nyissanak a világ felé a fiatalok. Könyvesné Beutl Anita, a német nemzetiségi önkormányzat tagjaként beszámolt arról is, hogy a közelmúltban jártak két észak-németországi testvértelepülésen, Bernében és Bockhornban. Két évtizedes kapcsolat fűzi össze őket. Ezúttal a somlói település vezetői, az ottani családokkal kiváló kapcsolatot ápolók utaztak el. 

– Termelőüzemeket látogattunk meg, és megismerkedhettünk az ottani önkéntes tűzoltók tevékenységével. Az óvodalátogatásokat vártam a legjobban.  

Négy önkormányzati gyerek­intézményt tekintettek meg. A Waldkindergartenben, azaz erdei óvodában a gyerekek kis manóként működtek, járták az erdőt. Játékszerek nélkül, csak egy lakókocsi állt készenlétben. Kora délutánig egy hátizsákkal, megfelelő öltözékben ismerkedtek az erdővel, annak növényeivel, állataival. Ha az óvónő azt mondta: találkozó a tölgyfánál, a csemeték tudták, miről van szó. A másik véglet egy olyan épület volt, ahol elképesztő fejlesztőjátékok várták a gyerekeket. A környezettudatosságra azonban itt is ügyeltek. A középpontban nem a foglalkozások, hanem a játék, a szabadban töltött idő állt.