38 év élményeivel megy nyugdíjba Pista bácsi, Bakonyszombathely kedvenc boltosa

Életre szóló, szép emlékeket sejtetett a bakonyaljai kis üzlet vezetőjének búcsúja, aminek hatására felkerekedtünk, hogy utolsó munkanapján személyesen látogassuk meg Pistát a boltost, aki e módon írta alá nyugdíjba vonulását bejelentő üzenetét.

Az utcában, amely Bársonyos felé visz, apró ház magasodott elénk, mögötte végig szántás húzódott, ahol éppen kukoricaszárak hajlongtak. A tető alatti bal felső sarokban a nap repedtre szívta a feliratot:

Az épület bal oldalánál hatalmas fenyő magasodott, utólag megtudtuk, hogy a kezdetekkor ültették a mára több méteresre nőtt fát. Az ablakra erősített rácson fehér lufikat lengetett a szél, onnan tudtuk, hogy jó helyen járunk. Mikor beléptünk, az utolsó vendégek is távoztak, majd bezárult az ajtó – csak minket vártak. A meleg fogadtatásban rögtön beszédbe is elegyedtünk.

Az ácsteszéri születésű Paszicsnyuk István vérbeli boltosként jellemzi magát, családjában hozzá hasonlóan sokan állnak és álltak az eladói pult mögött. Kérdéseinkre feleségével együtt válaszolt, aki – habár nem az szeretett volna lenni – férje kedvéért mégis boltos lett néha, hogy segítsen neki a munkában.

– A bolt nyitása előtt is boltos voltam: 1972-ben lettem az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (ÁFÉSZ) tanulója, ez után egy üzletet üzemeltettem, majd egy évet Akán dolgoztam. Másfél évet katona voltam, azután három évet Csatkán dolgoztam, végül 1984 tavaszán kezdtük el a nejemmel építeni ezt a házat, majd pár hónapnyi kemény munka után 1985. január 2-án nyitottam meg, azóta itt dolgozom – mesélte elérzékenyülve a neves dátum említésére.

– árulta el legnagyobb ámulatunkra Pista bácsi, aki, mint mondta, a kis boltot családjával együtt építette fel az alapoktól az utolsó tetőcserepekig. A kis ház területét az akkori tanácstestület ingyen biztosította számukra. Habár ácsteszéri származásúak, akkoriban egy percet sem gondolkodtak azon, hogy itt nyitnak saját üzletet.

Persze mint minden vállalkozásnak, a kis üzletnek is voltak nehéz időszakai. Az első ilyen a multik megjelenése volt, ami a házaspár elmondása szerint nagyban érezhető volt a vásárlók számán. Tizenöt évvel ezelőtt egyszer csak fogyatkozni kezdtek a vásárlók, akikért kiskereskedőként nehéz volt versenybe szállni.

Mindennek ellenére kitartóan, a vásárlók igényeit a lehető legjobban kiszolgálva vezették a vállalkozást. Mindenki kívánságát igyekeztek teljesíteni. A kérésre gyorsan meg is becsülték, hogy körülbelül hányan jártak hozzájuk rendszeresen: a boltnak száznál is több vásárlója volt.

A vegyes árukészletben mindig megtalálhatók voltak az élelmiszerek között a friss áruk, így a zöldségek, gyümölcsök és a péksütemények, emellett tisztálkodószereket és egyéb háztartási cikkeket is árultak. Szintén nehéz időszakként emlékeznek a koronavírus lezárásaira is.

Akkor a kerítésre akasztott zacskókban kézbesítették a vásárlók listáin szereplő, kért termékeket. Habár már nincs rá szükség, utóbbi szokásukat napjainkig megtartották, főként a fekvőbeteg és idős vásárlók miatt. Miközben Pista bácsi életművéről beszélt, kirajzolódott egy történet: az első ásónyomtól kezdve szíve-lelke benne van a boltban.

A háromnál is több évtized alatt az üzlethelyiségbe betérők nem csak a Bársonyos felőli részről jártak be. A boltot a faluban élőkön kívül rendszeresen keresték fel a környéken élők is. 

És nem csak vásárolni jöttek: a kezdetektől kedveskedtek a tulajdonosoknak, akik a mai napig a kedvenc történeteik között emlegetik többek mellett azt a nénit, aki a kertje legszebb virágaiból minden reggel friss csokrot hozott nekik a boltba. Hálával gondolnak arra a bácsira is, aki a nagy havazások idején – mert régen bizony zord telek voltak – reggeli érkezésükre ellapátolta a bolt elől a havat.

– mesélte nosztalgiával mosolyogva a házaspár.

– Voltak, akik csak egy jót beszélgetni jöttek el hozzánk, így nemcsak vásárlók, de kedves ismerősök, barátok is szegődtek mellénk a bolt működésének majd' negyven éve alatt. Voltak, akik már távoztak közülük, de minden temetésen, amin tudunk, részt veszünk – mondta Paszicsnyuk István komoly tekintettel.

Az emberek szeretetének említésére eszébe jut megmutatni nekünk a zöld bársonyszalagot, amit, habár nem tudja kinek köszönhet, mégis a polc tetejére rögzített. Rajta a felirat:

Rögtön alatta egy rajz díszeleg, ami szintén mosolyt csal Pista bácsi arcára. Gyerekkéz készítette. Bakonyszombathely boltosa közben azt is elmesélte, hogy munkásságát a település önkormányzata a falunapon köszönte meg, amire szintén nagy érzelmekkel gondol vissza.

Pista bácsi vegyes érzelmekkel válaszol a jövőt firtató kérdésekre. Fájó szívvel hagyja másra a bolt működtetését, mégis egy életre elegendő jó élménnyel telve tér pihenni. Feleségével közös terveik között szerepel a pihenés, a nagy séták, egy svájci látogatás a fiukhoz, Péterhez. És a boltos kacsintva jegyzi meg:

Bár a Paszicsnyuk családban két fiú született, egyikőjük sem választotta szülei szakmáját. A házaspár így utánpótlást keresve, kis kutatás után talált rá nemrégiben a bolt új üzemeltetőjére, Fehér Nikolettre, aki maga is boltos családban nevelkedett, mindemellett még bakonyszombathelyi is.

Pista bácsi elmondta: jó szívvel adja át neki a stafétát, remélve, hogy őt is a szívükbe zárják a környékbeliek. A házaspár beszélgetésünk végén házi süteménnyel, üdítővel kínált meg minket. Elkattantak az utolsó képkockák, jó pihenést, kellemes nyugdíjas éveket kívántunk nekik. Az autóba pedig már melegséggel telve, egy soha nem felejthető élménnyel gazdagabban szálltunk be.

Az ácsteszériek boltosát a 24 Óra újságírója – és mint a beszélgetésünk alatt kiderült egykori katonatársa –, Palásti Péter is meglátogatta 28 évvel ezelőtt, vállalkozásáról pedig az 1994. június 11-én megjelent lapszámban írt. A cikk digitalizált változatát a boltos fia, Péter mutatja nekünk okostelefonja kijelzőjén. A sorok Paszicsnyuk Istvánt Pityut egy mindig mosolygós fiatalemberként jellemzik. A cikk melletti képet elnézve, majd Pista bácsira tekintve meg kellett állapítani: nem sokat fogott rajta az idő. Az évek megkoptatták a narancs színű pultot, a világos lilával lefestett fapolcokon a kiárusítás miatt már megfogyatkoztak az árucikkek, de az azóta már szemüvegen át mosolygó szemek semmit nem vesztettek egykori fényükből: ugyanazzal az odafigyeléssel fogadták az utolsó napon betérő vásárlókat is.

A jövőbeli üzemeltetőt, Fehér Nikolettet is megkerestük, aki kérdésünkre elmondta: heteken belül egy régóta dédelgetett álma valósulhat meg.

– Születésem óta a faluban élek, már a nagymamám is boltos volt. Miután kitanultam a szakmát, rögtön munkába álltam. Ezelőtt hat évig Keréktelekin dolgoztam az ottani kisboltba. A családom egy ideje nagyon sokat rágta a fülemet, hogy vágjak bele, és kezdjek el egy saját vállalkozást, és persze én is vágytam rá. Ekkor ismerkedtem meg Pista bácsival és a boltjával, amit nagy szeretettel veszek át. Minden erőmmel azon leszek, hogy a kitaposott úton méltón vigyem tovább az üzletet. Ehhez már csak az engedélyek kellenek – árulta el Nikolett.