Klíma és energia

2022.08.18. 17:29

Esztergomban a jegesmedvékről: a szakértő szerint elsősorban lakóhelyünkért harcoljunk

A magyar mezőgazdaság akkor lesz ütőképes, ha kellőképpen alkalmazkodunk a klímaváltozáshoz – jelentette ki a Klímapolitikai intézet vezetője, Litkei Máté.

Walczer Patrik

Litkei Máté szerint a klímaváltozás miatt nagy hangsúlyt kell fordítani a vízmegtartásra

Forrás: Beküldött

A Klímapolitikai Intézet igazgatójával a Mathias Corvinus Collegium által szervezett esztergomi MCC Feszt alkalmával a klímasemlegességről és a megújuló energia egyre nagyobb jelentőségéről is beszélgettünk.

– Gyakran hallunk különböző globális klímacélokról, melyekről néhány éven belül kiderül, hogy nem is teljesíthetők. Mi a célkitűzésekkel kapcsolatos legfőbb probléma?
– Alapvetően az a legnagyobb akadály, hogy a döntéshozók nem egyeztetnek előre az iparági szereplőkkel és többnyire önkényesen jelölik ki a határidőket. Nem vázolják fel azt az útvonalat sem, amelyen haladva el is lehet érni a célokat.

– Tehát teljesen irreálisak ezek az elképzelések?
– A klímacélok a társadalom minden szegmensét befolyásolják, az iparnak nincs olyan szereplője, amelyet közép- vagy hosszútávon ne érintene az üvegházhatású gázok kibocsájtásának csökkentése. Mindezt jelenleg piaci mechanizmusokkal próbálják elérni. Azt mondják, hogy az Európai Unióban a nehézipari vállalatok, az energia előállító egységek az emisszió után váltsanak meg pénzben kvótákat, melyek ára idővel emelkedik. Így bírnák rá őket a környezetbarátabb technológia használatára.

– Mi a kvótarendszer alapvető hibája?
– Az érintettek sokszor technikai akadályokba ütköznek, nincsen piackész alternatív technológia, hiányzik a központi koordináció és nem kapnak útmutatót a cégek. A repülésnél például próbálkoznak azzal, hogy kis százalékban alternatív üzemanyagokat kevernek be a kerozinba, de utóbbit nem lehet egyik pillanatról a másikra lecserélni. A vállalatok sincsenek rákényszerítve az új technológiák alkalmazására, hiszen ha nem érik el ezeket a célkitűzéseket, akkor nincsen retorzió.

– Mi igaz az államok esetében?
– Jelenleg a gazdasági növekedés nagyjából arányban áll az emisszió növekedéssel is, igaz a fejlett országokban, Magyarországon vagy egyéb európai államok esetében ez az arány módosítható. Az elmaradottabb régiók esetében a gazdasági teljesítmény növekedése együtt jár az üvegházhatású gázok kibocsátásának emelkedésével is.

– Kik a legnagyobb kibocsátók a világon?
– Az Amerikai Egyesült Államok, illetve Kína. Előbbi narratívája az, hogy a saját kibocsájtásuk évek óta csökken és inkább a fejlődőpályán lévő országokra kellene figyelni. Kína ezzel szemben azt vallja, hogy aktuális emissziós értékek alapján lehet, hogy ők állnak az élen, de történelmi viszonylatban Nyugat-Európa és az USA nagyobb mennyiségben termelt üvegházhatású gázokat.

 Nincs döntés ebben a nemzetközi vitában és nem véletlen az sem, hogy az USA 2050-re, Kína 2060-ra, India pedig 2070-re ígért klímasemlegességet. Ugyanakkor ez nem kizárólag a fejlődő országok problémája.

 Bár összességben Európában csökken a kibocsájtás, vannak olyan országok, mint például Ausztria, ahol 1990 óta több üvegházhatású gáz keletkezik.

– Tehát nem lehet drasztikus mértékben csökkenteni a kibocsátást?

– Még nem találta meg senki azt az egyensúlyt, hogy hogyan lehet fenntartani a jelenlegi életszínvonal növekedést, és megtartani az újonnan kitűzött környezetvédelmi célokat. A jelenlegi technológiai adottságok mellett az emisszió csökkentése csak a termelés visszaeséssel lehetne megvalósítható, ez a lépés gazdasági recessziót eredményezhetne.

– A különböző szervezetek a „sok kicsi sokra megy” elv alapján feltüzelik a magánembereket. A globális célok tekintetében apró cselekedeteknek számít-e, ha például otthon spórolunk az energiával?
– Téves az a felfogás, miszerint a bolygó sorsa kizárólag attól függ, hogy lekapcsoljuk-e otthon a fűtést, vagy hogy tömegközlekedéssel utazunk-e. A fogyasztást az is nagyban befolyásolja, hogy az ipari szereplők környezettudatossága ne csak a marketing része legyen, hanem a zöld szempontok tényleg megjelenjenek a gyártási és értékesítési gyakorlatukban. Egy-két háztartás fogyasztása még nem számít, de ha több ezer ingatlan összeadott energiaszükséglete mérséklődik, az már igencsak észrevehető. 

Amikor egy terméket megvásárolunk, azzal rengeteg hulladékot is veszünk. Ennek mérséklése elsősorban a cégek felelőssége. Ezzel szemben az egyéni felelősség körébe tartozik például, ha 23 fokon is teljesen komfortos valakinek a hőérzete, akkor ne fűtse fel a lakást 25 fokra és ne az ablak kinyitásával hűtse vissza a kellő hőmérsékletre. 

Magyarország földgázfelhasználásnak az ötven százaléka a lakossági fűtésre megy el. Rá kellene bírnunk az embereket a korszerűsítésre és arra, hogy induljanak el olyan pályázatokon, amelyekkel önerő nélkül, állami támogatással telepíthetnek napelemet, vagy újíthatják fel a fűtési rendszert.

– Ebből a szempontból van-e értelme a szelektív hulladékgyűjtésnek és az egyéb, „egyszemélyes harcoknak”?
– A klímavédelem és az általános környezetvédelem témaköre sokszor keveredik: előbbi tekintetében az embereknek mérsékelt, utóbbi terén sokkal több lehetőségük van. A környezetvédelembe beletartozik a szemétszedés és a vászontáskával való vásárlás is, valamint a lakóhelyünk iránti egyéni felelősségünk is. A politika sokszor meghatározza az emberek gondolkodását, de ez ugyanúgy igaz visszafelé is. Érzékeltetnünk kell a döntéshozókkal, hogy számunkra fontos az, hogy egy gazdaságfejlesztés, egy területrendezés környezetvédő módon valósuljon meg.

– Egy korábbi írásában úgy fogalmaz: „a környezetvédelem csak akkor lehet eredményes, ha ismerjük az ember és a természet működését.” Tehát csak a saját lakóhelyünkre kell odafigyelnünk?
– Visszásnak gondolom, ha valaki nem ismeri, vagy elhanyagolja a saját környezetét, nem tesz semmit a lakóhelyéért, de tüntet a távoli tájak károsítása ellen. Aki így gondolkodik, annak valójában nem a természet fontos, hanem bekerül egy ideológiai körbe és a saját identitását azon keresztül határozza meg, hogy ő aggódik az Amazonasért és a jegesmedvékért. Meg kell ismernünk az élőhelyünket és a ráépülő társadalmi struktúrát. Ugyanakkor rossz felfogás, ha úgy védenénk meg Esztergomot és térségét a káros emberi hatásoktól, hogy eltüntetnénk onnan a lakosságot. Sokan mondják, hogy vissza kell menni a tanyákra, mert ott mennyivel természetközelibb módon élhetünk, de a trendek ezzel ellentétesek.

– Helyesen cselekszik-e, aki havonta utal bizonyos összegeket világszervezeteknek azért, hogy „hozzájáruljon” az afrikai vízhiány és éhínség megszüntetéséhez?
– Önmagában azzal nincs baj, ha valaki utal távoli országok és kontinensek problémáinak megoldására, de foglalkoznunk kell azzal is, ami itt van. Viszont nem valós alapokon nyugszanak annak a félelmei, aki nem ismeri a földikutyát, a búbos bankát és a tavaszi héricset, nincs tisztában a magyar környezetvédelmi problémákkal, törekvésekkel, ugyanakkor elképesztően depresszióba tud esni a kaliforniai erdőtüzektől. Ebben a médiának is nagy felelőssége van, mert sokszor felnagyítva, reflektorfénybe helyezve mutatnak be más kontinensen lévő természeti katasztrófákat.

– Klímavédelem terén hol tart Magyarország? Mire kell jobban odafigyelnünk?
– 1990-hez képest harmincnégy százalékkal csökkentettük az üvegházhatású gázok kibocsájtását, ez részben a szocialista nehézipar leépülésének köszönhető. Óriási eredmény, hogy Magyarország azon államok közé tartozik, melyek az emisszió emelkedése nélkül tudtak felmutatni gazdasági növekedést. A paksi atomerőműnek, illetve a megújuló energiaforrásoknak köszönhetően nagyjából 60-65 százalékban tudunk karbonsemlegesen előállítani villamosenergiát, amellyel Európában vezető szerepünk van. Világosan látszik az elmúlt hat-hét év kormányzati politikájának az eredménye, ha mindenki így teljesítene, könnyebben érnénk el a klímacélokat.

Fókuszban a vízmegtartás - Litkei Máté elmondta, hogy az adottságok miatt hazánkban kifejezetten érezteti hatását az éghajlatváltozás. A csapadékhiány ellen vízmegtartással és víztározókkal lehet küzdeni, de a gazdákkal közösen érdemes lenne olyan eljárásokat alkalmazni, amelyek javítják a talaj vízmegtartó képességét. Gyakoribbak lesznek a villámárvizek – minderre az elmúlt években a Somogy megyei Rinya-patakon és nálunk, Bajótnál is volt példa –, melyekre urbanisztikailag is fel kell készülni. A városrészek fejlesztésénél fontosabbá válnak a zöldfelületek, melyek befolyásolják a mikroklímát. Úgy véli, hogy a vízmegtartás mellett szárazságtűrő fajokat kell alkalmazni a mezőgazdaságban és növelni kell az öntözőterületek nagyságát.

– Környezet- és természetvédelem témakörében is élen járunk?
– Az elmúlt években mintegy 100 ezer hektárnyi nemzeti park és természetvédelmi terület újult meg, jelentősen nőtt az erre a célra fordított összeg, megduplázódott az ágazatban dolgozók száma. Mindemellett emelkedett a nemzeti parkok által tenyésztett és tartott őshonos állatfajok egyedszáma is. Viszont a vízgazdálkodás nagy kihívások elé állít bennünket, ami környezetvédelmi és gazdasági kérdés is egyben. A mezőgazdaságnál milliárdokban mérhető károkat okoz az idei aszály, ha pedig a vízhozamok változékonnyá válnak, akkor a jövőben a paksi atomerőmű működésében is problémák jelentkezhetnek.

– Melyek azok a lokális klímapolitikai célok, melyeket a magyar emberek, hazánk élhetősége, a globális felmelegedéshez való alkalmazkodás jegyében teljesítenünk kellene a közeljövőben?
– Magyarország jogszabályban vállalt kötelezettséget arra, hogy 2050-re eléri a klímasemlegességet. A tervek szerint a Mátrai Erőmű lignittüzelésű blokkjai helyett gáztüzelésűeket kellene üzembe helyezni és 200 megawattos naperőművet építenének mellé. Ugyan az energia vészhelyzet miatt átmenetileg az inaktív blokkokat is vissza fogják kapcsolni és fokozzák a lignitkitermelést, ennek ellenére bízom benne, hogy ez a cél mihamarabb teljesülhet. Itt meg kell jegyezni, hogy Európában ez egy teljesen általános reakció, Ausztriában, Csehországban, Németországban és Olaszországban is hasonló döntés született.

– Milyen változást eredményezhet a paksi atomerőmű bővítése?

– Ha megépül Paks 2, vagyis a két darab, egyenként 1200 megawattos reaktor, ami a meghosszabbított életidejű Paks 1-gyel együtt párhuzamosan működnek, akkor a jelenlegihez kétszer annyi karbonsemleges villamos energiát állíthatnánk elő. Most 3300 megawattnyi naperőművi kapacitás szerepel a hazai energetikai rendszerben, ezt 2040-ig 12 ezerre fogják bővíteni. Bár számolunk némi fogyasztás növekedéssel, de elképzelhető, hogy a jövőben Magyarország villamosenergia exportőri pozícióba kerüljön.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában