Múzeum

2022.06.28. 07:57

Cápányi halak komáromi aranykorát hozták vissza egy éjszakára

Izgalmas világba kalauzolták a komáromi Klapka György Múzeum munkatársai vendégeiket a múzeumok éjszakája alkalmából. A résztvevők a régi komáromi mesterségeket ismerhették meg testközelből.

Körtvélyfáy Dina

Számos komáromi mesterség aranykorát ismerhették meg a résztvevők a Múzeumok Éjszakáján

Forrás: 24 Óra

Fotó: K. D.

– Évek óta csatlakozik a komáromi múzeum a múzeumok éjszakája programsorozathoz – tudtuk meg Számadó Emese igazgatótól. Minden esztendőben újabb témákkal készülnek: volt már az intézményben vulkánkitörés, boszorkányok, bemutatták a város történetét műtárgyaik tükrében, valamint a szabadságharc ide kötődő, jeles eseményeiről is beszámoltak közönségüknek. Ez alkalommal a központi téma a hagyományok újragombolása volt, azaz a 18-19-ik századig repültek vissza az időben, amikor a komáromi mesterségek virágkorukat élték. Ekkoriban a jómódú polgárok irodalmi szalonokba jártak, ennek az időszaknak a társadalma, történelme Jókai Mór író jó néhány regényének központi témája volt.

Pokornyi Gábor a szekeresgazda szerepében mutatkozott be. A szekeresgazdák leginkább hajóvontatással, szállítmányozással foglalkoztak, a térség ugyanis jelentős gazdasági csomópont volt. Hagyományaikat leszármazottaik azóta is őrzik. Réső György, mint csizmadia szerepelt. A csizmadiák az első világháború végéig működtek, majd a gyáripar termékei, az olcsóbb és gyengébb minőségű áruk kiszorították őket a piacról.

Burai László pingáló asztalosként arról beszélt, Komárom a magyar festett bútorok egyik legkorábbi és legfontosabb központja volt. Ábrahám Tamás volt a halász. A szakmai képviselői főként vizákat fogtak, amely Mátyás király kedvenc hala volt.

Dr. Gátfalvi-Delbó Gabriella az aranyász mesterséget ismertette, aki annak folyamatát is megmutatta. Molnár Dorina javasasszonyt játszott. Kiderült, a 18. században még nem volt egységes gyógyító rendszer, a betegségek kezelésére nem volt bevett gyakorlat. Orvosok csak a főúri udvarokban működtek, vidéken a füvekkel, kézrátétellel, ráolvasással gyógyító javasasszonyok praktizáltak, akiket több alkalommal megvádoltak azzal, hogy az ördöggel szövetkeznek.

Az egyes mesterségeket bemutató kollégáik mellett Ölveczky Balázs és Pokornyi János is segédkeztek. A vendégeket Füssy Józsefné és Nagy Anna önkéntes segítők fogadták. A díszletek összeállításában Török Csaba volt a segítségükre, aki egyben a hangosítást is biztosította.

Évforduló - Az ország legnagyobb kulturális rendezvénye a múzeumok éjszakája, amelyet a nyári napfordulóhoz legközelebb eső hétvége szombatján rendeznek meg országszerte – immár huszadik alkalommal. Ebben az évben a kiállítóterek és gyűjtemények újra teljes erőbedobással, koncertekkel, tárlatvezetésekkel, interaktív eseményekkel, családi programokkal, valamint számos meglepetéssel készültek. Mintegy négyszáz intézmény csaknem kétezer programot valósított meg a kerek évfordulón. Komárom mellett többek között Tata, Tatabánya, Esztergom is csatlakozott a kezdeményezéshez.

A vizák, ahogy arról a Magyar Természettudományi Múzeum is ír, a legnagyobb, édesvízben is előforduló halfaj, noha még közismert természetfilmes csatornákon is gyakran elhangzik, hogy az arapaima vagy az édesvízi rája a legnagyobb ilyen hal. A viza a tokfélék családjának tagja. Másodlagosan porcos hal, ami azt jelenti, hogy őseinek csontos váza volt. Így természetesen nem rokona a valódi porcoshalaknak, vagyis a cápáknak és a rájáknak. Az igazoltan legnagyobb egyed, amelyet valaha fogtak, 7,2 méter hosszú és 1571 kilogramm tömegű állat volt. Oroszországban halászták ki a Volga vízrendszeréből. Magyarországon 560 kilós volt a legnagyobb hiteles fogás 1857-ben, Pesten. Az állandó kiállításunkban található rekonstrukció tehát életnagyságú.

A Magyar Néprajzi Lexikon adatai szerint a 16–17. században igen jelentős volt a komáromi vizahalászat. A közeli Ekecs gyaluban laktak a legkiválóbb vizacégeverők, akik a rekesztékek készítésével foglalkoztak. A halászok zsákmányának negyed része a komáromi várbirtokot illette. A Komárom környékén fogott vizát a szekeresek Frankfurtig, Párizsig elfuvarozták. Fogták a vizát nagyméretű hálóval is, amelyről Bél Mátyás színes leírása (1702) maradt fenn. A múlt században a halásznék foglalkoztak a vizahólyag kikészítésével. A vizahólyagot borderítéshez, kocsonyakészítéshez használták. A viza, tok ikrájából pedig kaviárt készítettek, amely vetekedett a párizsival.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában