40 éves a népi hagyományok tatai bölcsője, a Kenderke

Sűrű napokon, heteken van túl az idén 40 éves Kenderke műhely. Június elsején tartották a piarista rendházban évzáró vizsgaelőadásukat, amelyen nem csupán a református alapfokú művészeti iskola növendékei mutatták meg, mennyit fejlődtek, de a Tatai Kenderke Néptánc Egyesület égisze alatt működő Tatai Szarkalábak is. A felnőtt, mondhatni senior csoport 15 éve alakult egyébként a néptáncos gyerekek szüleiből, azóta pedig számos új taggal igazi baráti társasággá nőtte ki magát. A közelmúltban ők edzőtáborozáson is részt vettek, méghozzá Kiscsőszön.

Nyáron sem áll meg az élet - A kenderkések  nyáron sem pihennek. Szinte még ki sem pihenték magukat, máris elkezdődött az iskola első nyári, napközis tábora, ahol modern-, kreatív-, kéziszeres és kontakttánc lesz a program, most péntekig. Júliusban népművészeti napközis tábort szerveznek, alsó tagozatosoknak, többek között énekkel, kirándulással, népi játékokkal és kézműves foglalkozásokkal. A Tatai Szarkalábak senior csoport szerdán tartja az évzáróját, mint megtudtuk.

 Júniusban Tatabányán, az I. Kárpát-medencei Csoóri Fesztiválon Tatabányán is ott voltak a Szarkalábak, valamint a Tata Táncegyüttes, majd következett a tanévzáró, amelynek hagyományosan a református templom adott otthont, és amely után néhány nappal már száznyi hagyományőrzővel töltötték meg az Angolkertet. 

A 22. Tatai Sokadalom főtámogatója az önkormányzat volt, így az emberléptékű összművészeti fesztiválon belépőjegy nélkül szórakozhattak a vendégek. A gyermekprogramok mellett autentikus néptáncos, népzenész műsorok, gálák, modernebb, világzenei koncertek is várták a kilátogatókat a szabadtéri színpadon és környékén. 

A negyvenéves jubileum kapcsán Farkas Emőke igazgató a műhelyalapító nagymamájára, Kun Lajosnéra emlékezett vissza, felidézve, hogy a kendermag, amit elvetett 40 éve, olyanok közé, mint akik most is táncolnak, akik most is hozzák ide gyermekeiket, szépen kihajtott. Elismerősen szót az iskolaapító édesanyjáról, Kun Katalinról is, aki „égig érő fát” növesztett. A család harmadik generációját képviseli Farkas Emőke. Mint fogalmazott, nekik köszönhetően „most itt ülünk az égig érő fa tetején, melynek levelein és ágain ezrek énekelnek és táncolnak”.

És ha nem is fák tetején, de valóban sokan énekeltek, táncoltak a hét végén. És nem csak a fellépők a színpadon, de az esti táncházakban, a vasárnapi záróbulin a vendégek egyaránt. A különböző tájegységek és korok, korszakok mozdulatai, motívumai így álltak össze örömünneppé, értékmentéssé és hagyományéltetéssé.