Mallorcán járt, hazahozta olvasóinak élményeit a 24 Óra újságírója

A parton lustálkodás aktívabb programokkal is kiegészíthető, hiszen sok látványosságot rejt a sziget. Utazás előtt Youtube-videók segítségével alaposan felkészültünk Mallorcából. A repülőtérről való kijutást mindenki rettenetesen bonyolult folyamatnak tartotta, így felkészültünk a legrosszabbra. Bár a kijutás hosszadalmas volt, nem tévedtünk el, a buszt pedig csak azért késtük le, mert a hátunk mögül indult… 

Mallorcára leginkább a víz és a vizes sportok szerelmesei utaznak, de kiváló kirándulásokat is lehet tenni a szigeten, épített és természeti értékekben gazdag. Első nap például Porto Cristóban szálltunk meg, körülbelül másfél órát töltöttünk a buszon. Aki nem bérel autót, ne hagyja otthon a pulóverét, mert az összes buszt jégveremmé hűtik. Fizetni pedig kártyával érdemes, mert úgy a jegy olcsóbb, csak annyit kell tenni, hogy felszálláskor és leszálláskor is a megadott helyre érintjük a bankkártyát. A tömegközlekedésről még annyit: ha megtelnek az ülőhelyek, a busz már nem áll meg sehol, és több járatot sem indítanak, ha látják, nagy a forgalom. Ez jelentős időveszteséget okozhat, pláne, ha megadott időpontra megyünk. 

Porto Cristo közelében található a Cuevas del Drach, amit Sárkánybarlangnak fordíthatunk. Be kell valljam, iskolás koromban kevés unalmasabb dolgot tudtam elképzelni egy cseppkőbarlangnál, ezért kicsit szkeptikusan vágtam neki az útnak. Már a barlang bejáratánál tátva maradt a szánk párommal, hiszen közvetlenül a lejáratnál felcsillan a tenger kékje a sziklák mögül. Végül rá kellett döbbennem, hogy ez a cseppkőbarlang tényleg varázslatos, vagy az is lehet, hogy elértem abba a korba, amikor már értékelni tudom ezt a látványt. A barlangban megkapóan tiszta vizű tó is található, a túra végén pedig komolyzenészek játszanak csónakokban utazva a vízen. Ez a látványosság valakinek megindító lehet, én azért elgondolkoztam rajta, hányszor eshettek bele eddig a vízbe. 

Másnap Palmába látogattunk el, ami Mallorca legnagyobb városa. A buszvégállomástól kellemes, negyedórás séta vezet a palmai katedrálishoz. A szűk kis utcákon megannyi bolt található, például a több országban is népszerű látványvarroda, ahol névre szólóan bármit lehet varratni. A varrógép mellett ráadásul ezúttal egy férfi ült, ami nekem szimpatikus volt, mert nem szeretem, amikor egyes foglalkozásokat nőiesnek, illetve férfiasnak állítanak be. A varrás pedig hazánkban pont ilyen: szinte csak nők űzik.

A katedrális előtt több templomba is benéztünk, amelyek szintén lenyűgözőek voltak, de a katedrális már csak a fekvése miatt is csodás, hiszen közvetlenül a tengerpart mellett helyezkedik el. Ezen a napon Alcúdiában szálltunk meg, ami kissé olyan, mint egy balatoni üdülőövezet, mert tele van német nyugdíjasokkal, csak jobb és talán olcsóbb is. 

Ellátogattunk Sóllerbe is, ahová nosztalgiavonattal lehet eljutni Palmából. Az út egy ideig nem túl megkapó, de tíz perc után már hegyek között halad a szerelvény. Mindig vonzódtam a hegyek lábánál elterülő településekhez, Sóller is ilyen, kissé középkori hangulatú, mégis modern városka.

A tenger közel van, nosztalgiavillamossal 25 perc alatt le lehet jutni a partra, erre sajnos már nem maradt időnk. Megkóstoltuk viszont a hagyományos mallorcai péksüteményt, az ensaimadat, ami édes és sós változatban is kapható, mi az előbbit választottuk. 

Mivel minden jónak vége szakad egyszer, nekünk is csomagolni kellett. Pedig Mallorca az a hely, ahol az ember el tudja képzelni, hogy akár örökre letelepedik egy stresszmentes élet reményében.