Kik verték agyon a tatabányai bányászt? 65 év után kiderülhet az igazság

Mint korábban megírtuk, március 1-jén este kihallgatásra vitték be az őrsre Gerstmár Jánost, ahol nyolc pufajkás és két rendőr halálra verte a harmincöt éves férfit. A gyilkosságot próbálták eltitkolni a helyiek előtt, hírzárlatot rendeltek el, és később regisztrálatlan sírban, Komáromban temették el az áldozatot. Viszont mivel a rendőrségen történt a haláleset, gazságügyi orvosszakértő bevonására volt szükség. A szakember, aki maga is rendőrtiszt volt, nem volt hajlandó fiktív halál­okot aláírni, ezért nem sikerült teljesen eltussolni az emberölést. Belső vizsgálat indult.

A pufajkások következmények nélkül megúszták, sőt, mint ahogy az általános volt a karhatalom tagjainál, kitüntették és civil munkahelyükön előléptették őket. A két rendőr ellen indítottak eljárást; végül fejenként hat hónap börtönbüntetést kaptak három év próbaidőre felfüggesztve. Rendfokozatukat és beosztásukat is megtarthatták. Határtalan cinizmus jellemezte az akkori hatalmi gépezetet: 

a hivatalos iratok szerint például az özvegyet „megnyugtatta, hogy a BM átvállalta a temetés költségeit”. 

A rendőrség számára ez krízisidőszak volt. A forradalom leverését követően nagyarányú tisztogatás folyt a szervezeten belül, és az újonnan kinevezett rendőri vezetőknél a párthűség volt a mérvadó. A megtorlás szimbólumai és kulcsfigurái, a pufajkások, a karhatalom tagjai feladatukat önként vállalták. 

– Nagy részük keményvonalas kommunista volt. Az sem volt ritka azonban, hogy valaki a szélsőjobboldali nyilasoktól igazolt át a kommunistákhoz, és lett aztán később pufajkás. A Gerstmár Jánost agyonverő karhatalmisták között is volt olyan, aki 1944-ben fegyveres nyilas pártszolgálatos volt – nyilatkozta korábbi cikkünkben a szerző.

B. Stenge Csaba most megjegyezte: a friss videóban 13 elkövetőt említ meg, de egy tizennegyedik ellen is vannak bizonyítékai. Mint felidézte, az 1956-os forradalom egyik utolsó szervezett, fegyveres ellenállása volt 1956 decemberében a VI-os telepen, amelynek egyik szervezője volt Gerstmár János. Az elmúlt öt évben a vájár halálának körülményeit igyekezett feltárni a levéltári igazgató. 2020 nyarán még beszélt az utolsó elkövetővel, aki azóta már elhunyt. Ő azt mondta, hogy rendes ember, tipikus bányász volt Gerstmár János, de saját szerepét az ügyben tagadta a férfi. A kutató úgy érezte, a férfit egyébként bántotta a lelkiismeret.