2 nap alatt újra otthon a leégett romokból: egy emberként fogtak össze a szomódiak

Bajban mutatkozik meg, hogy kikre számíthat igazán az ember, tartja a mondás. A szomódiak bebizonyították, hogy közösségük összetartó ereje nem ismer határokat. Az idei március 15-i hosszú hétvége sok szempontból is emlékezetes marad a falubeliek számára. Egy sajnálatos tűzeset martalékává vált Mocsi László otthona. A falu jólelkű férfijai, szakemberei két napon belül ismét lakhatóvá varázsolták a házat.

Apa, ég a ház!

Március 13-án éjszaka rémisztő szirénaszó rázta fel a Tatai utca lakóit. Az óriási tűz csak azért nem követelt emberéletet, mert az út másik oldalán élő rokon, Varga Dani észlelte a tüzet. Dani és édesapja, Varga Kálmán nem tétlenkedtek, azonnal rohantak az égő házhoz.

– Dani épp a szobájában húzta le a redőnyt, amikor észrevette a lángokat. Rohant hozzám, hogy apa, ég a Laci háza. 

Futottunk át, ordítottunk, dörömböltünk, de a Laci nagyothalló, így semmire nem reagált. 

A fiam feltépte a redőnyt és a tetőről leeső cseréppel beverte az ablakot – meséli Kálmán a hátborzongató történéseket.

Életet mentettek a rokonok

A 67 éves Lászlót rokonai az ablakon keresztül emelték ki. Közben értesítették a tűzoltókat, akik fél órán belül már a helyszínen is voltak és oltották a hatalmas lángokat. Közben az utcabeliek nagy része házaik előtt nézte dermedten a vérfagyasztó eseményeket. A komáromi és a tatabányai hivatásos lánglovagok hajnali 2 órára teljesen eloltották a háztüzet. A kárt szenvedett családot a szerencsétlenség másnapján hatalmas meglepetés érte.

Összefogtak a szomódiak

– Reggel összehívtuk a családot, közösen mentünk felmérni a terepet. 8 órakor azon kaptuk magunkat, hogy az utcából többen is érkeztek talicskával, lapáttal, vödörrel, hogy segítsenek - mondja Kálmán. Hozzátette, hogy mivel Lászlót sehol nem tudták elszállásolni, így azonnal cselekedni kellett. A gondokat fokozta, hogy mivel ünnepi hosszú hétvége volt, szinte semmi sem volt nyitva a szükséges anyagok beszerzéséhez. A szomódiak azonban egy emberként fogtak össze és minden akadályt leküzdöttek.

– Az utcabeliek, barátok, rokonok másztak a tetőre, takarították a széttört cserepeket, elszenesedett gerendákat. Rengeteg felajánlás is érkezett cserépre, lécekre. Sok arra közlekedő állt meg, hogy segíthet-e valamiben. A tűz miatt az ÉDÁSZ a villanyt is lekapcsolta, így arra is szükség volt. A szomszéd villanyszerelők rögtön nekiláttak az új kábelek behúzásának – részletezte Kálmán az elképesztő összefogás minden mozzanatát.

Újra otthon a romokból

Végül a tető kérdését is sikerült megoldani, egy szívmelengető felajánlásnak köszönhetően. A szomódi Herczku Imre épp a lánya házán dolgozott. Az oda bevásárolt faanyagot felpakolta kocsijára és egy órán belül már a leégett háznál volt, hogy ismét fedetté varázsolhassák László otthonát. A falu fiatal ácsa is pillanatok alatt megjelent, így megkezdődhetett a munka.

– 15-20 ember biztosan jött, akiket nem is hívtunk, hanem maguktól érkeztek segíteni. Nyolcan a tetőn dolgoztak, hárman a cserepeket hordták, ketten a romokat takarították, négyen a villanyt szerelték. Mindezt egyszerre, de úgy, hogy senkit nem kellett irányítani, mindenki tudta, hogy mi a dolga. 

Egy nap alatt került villany és fűtés a házba, másnapra már a tető is elkészült, még a televíziót is bekötötték. Mire a Laci hazaért a kórházból, már újra lakható volt az otthonának azon része, ahol élt 

– számolt be Kálmán a nem minden napi segítségnyújtásról.

Mérhetetlen hála

Dani és édesapja nagyon hálás azért az elképesztő megmozdulásért, amit a szomódiak Mocsi Lászlóért és az otthonáért tettek. Egészen elképesztő, hogy azt a házat, ami több méteres lángokkal égett, két nap alatt újra élhetővé tudták tenni. Ugyan a kárba veszett lakrészek bontása még hátra van, de a legfontosabb munkákat pillanatok alatt elvégezték.