„Mintha földrengés lett volna" - Kijevben érte a háború első napja a nyergesi vendégmunkást, Annát

Ukrajna lakosai néhány óra leforgása alatt egy háborúban találták magukat február 24-én hajnalban, amikor az orosz csapatok megtámadták az országot. A fegyveres konfliktus elől sokan a pincékbe, metróaluljárókba menekültek, azóta várják a harcok végét. Emellett százával indult meg a lakosság a nyugati határok irányába....

Egy nyergesi gyárban dolgozó vendégmunkás, Anna épp családját látogatta meg Ukrajna szívében, amikor kitört a háború.... A fiatal lány a Kemma.hu-val osztotta meg, mit éltek át. Anna kétnapnyi utazás után jött vissza Esztergomba, a szálláson találkoztunk vele. Bár a lány tanul magyarul, a beszélgetésben Makár András segített, aki maga kárpátaljai magyar származású, Esztergomban dolgozik.

Öröm helyett rettegés

Anna évek óta egy nyergesújfalui gyárban dolgozik az esztergomi Workernet Plus Kft-n keresztül. Nem sokkal a harcok kitörése előtt látogatott haza családjához. Előtte egy éve nem járt szülőföldjén, így nagyon várta az utazást. A nyugalom és az öröm helyét azonban az aggódás és a félelem váltotta fel...

– A családom Ukrajna keleti részén él – kezdte Anna. – A többnapos látogatás után csütörtökön Kijevbe mentem egy barátnőmhöz. Épp a teraszon ültünk, amikor elhúzott a fejünk felett egy repülőgép.

Nem sokkal később hallották a robbanásokat is.

– Mintha földrengés lett volna. Megremegett minden, a falról leesett a kép – részletezi Anna, aki a támadás első napján rögtön el is kezdte szervezni a visszautat, mivel munkája Magyarországra köti. Ám szeretteit otthon kellett hagynia.  Mint hozzáteszi, évekkel ezelőtt a jobb megélhetés miatt költözött el otthonából többszáz kilométerrel arrébb, de most nem nyugodt szívvel hagyta el ismét otthonát... Csütörtök este szállt vonatra Kijevben, és mintegy 16 órát utazott Munkácsig.

– Hosszú volt az út.  Tartottak tőle, hogy a vonat találatot kap, többször meg kellett állnunk a harcok miatt... Ilyenkor volt, hogy hallottunk robbanásokat, láttunk villanásokat... Közben folyamatosan kontaktban voltam a családommal

– részletezi. 

Szerelme tartja benne a lelket

A fiatal lány végül pénteken délelőtt 11 órára ért Munkácsra, majd onnan taxival ment tovább a határhoz. A taxi csak az ukrán oldalig, Luzsánkáig vitte. Innen a lány gyalog indult tovább csomagjaival. Négy óra alatt jutott el Beregsurányba, ahol már csütörtökön egyre többen várakoztak, mint a szon.hu írta. Péntekre a menekültek száma megsokszorozódott.

– Mivel az ukrán férfiakat behívták katonának, így ők nem mehettek át a határon sem. Így a két határállomás közt közlekedő kisbuszoknak sem voltak sofőrjei, a buszok nem jártak. A határnál odaérkezésemkor több ezer ember várakozott – meséli. Az átkelés és a hazaút után végül pénteken éjfél körül ért Esztergomba.

De az aggodalom nem múlt el számára, hiszen a családja Ukrajnában maradt. Azóta telefonon és online tartják a kapcsolatot. Annában magyar szerelme, Gábor tartja a lelket.

– Mi itt vagyunk egymásnak. Egyébként úgy volt, hogy Gábor is jön velem haza látogatóba, végül maradt Magyarországon. 

Még sosem találkozott anyuval, de nem tudom, mikor lesz rá alkalom. Anyu nagyon szereti Gábort, mindig mellé áll, ha mi összevitatkozunk

– néznek össze a fiatalok mosolyogva. A pillanat a beszélgetésünk szomorúsága mellett szívet melengető...

Bízik a legjobbakban

A faluban, ahol Anna családja él, nyugalom van. Bár a mindennapok egyre nehezebbek: bezárt a bolt, a patika, pénzt is csak akadozva tudnak felvenni az automatákból. Mint hozzátette: segítik egymást a faluban az emberek a bajban és a katonaság is támogatja őket, ha szükség van rá. 

– Anyukámat, a testvéremet és édesapámat hagytam otthon – mondja a lány, majd hirtelen elhallgat, szeme megtelik könnyel. Nem csak neki: tolmácsunké, Andrásé és e sorok írójáé is. – Elnézést – szabadkozik a lány, de megnyugtattuk: átérezzük.

– Apukám még hadköteles korú, bármikor behívhatják. Hívtam édesanyámat, jöjjenek a testvéremmel ide, de anya szinte rámparancsolt: neked menned kell, lányom. Mi megleszünk, minden rendben lesz. Számomra az anyai szó szent, elhiszem neki.....

A munkaerőközvetítő segít, amiben tud

A munkaerőközvetítő cég képviselője kérdésünkre elmondta: a cégen keresztül 30-32 ukrán vagy kárpátaljai ember vállal munkát jelenleg Esztergom környékén. Ők nyergesi, lábatlani és ipolytölgyesi gyárakban dolgoznak, évek óta.

– A háború kitörésekor összehívtuk őket, és felmértük: van-e szükségük segítségre, illetve szeretnének-e hazamenni. Ez utóbbival egyikőjük sem élt. Volt, aki kért segítséget, így az egyik kárpátaljai édesanya a gyerekeit hozatta át Magyarországram nekik segítettünk a lakhatásban. Egy másik munkásunk édesapja épp a konfliktus kitörése előtt egy héttel érkezett Esztergomba, neki is találtunk munkát – tette hozzá.