Esterházy-kastélytól a Kádár-kockákig: házak mesélnek Komárom-Esztergomról

A Magyar Nemzeti Levéltár és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2021-ben közös projektet indított a magyar települések, főként a falvak külső megjelenésének, háztípusainak vizsgálatára. Már a 19. és 20. század fordulóján is zajlott hasonló egyéni kezdeményezés. 

Klösz György a századforduló gyorsan épülő Budapestjét, valamint vidéki kastélyokat örökített meg, míg Plohn József hódmezővásárhelyi hivatásos fotográfusként a jellegzetes alföldi parasztváros épületeit és alakjait fényképezte. Vörös Károly társadalomtörténész 1973-ban javasolta hazánk rendszeres és teljességre törekvő felfényképezését társadalmi munkában. Nagyívű elképzelése szerint a települések utcáiról 100, míg külterületeiről 200-300 méterenként kellett volna fotót készíteni, valamint a központi funkciót betöltő épületeket lefényképezni. Elképzelése a „felszabadulás” 40. évfordulója közeledtével vált valóra. 

5 megyei település

Az akciót a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Népművelési Intézet és a FORTE-gyár hirdette meg „Magyarország fényképeken 1985-ben, felszabadulásának 40. évében” címmel. Ugyan az apropója a „felszabadulás” évfordulója volt, célja viszont „Magyarország rendszeres képi ábrázolása” lett volna. 

Sajnos megyénk települései közül mindössze Komáromnak, valamint öt falunak (Bakonybánk, Bakonyszombathely, Réde, Császár és Tát) a képei találhatók meg jelenleg az Országos Levéltárban. Bakonybánk, Bakonyszombathely és Réde 1950. március 16-tól tartozik Komárom megyéhez, azelőtt Veszprém megye része volt. A három bakonyaljai faluról mindössze 96 kép készült, de helyismeret nélkül is úgy tűnik, hogy ezek a fotók „lefedik” a településeket, és hiteles képet adnak róluk. Bakonybánkot a két kúria jellemzi, míg Rédének szomorú nevezetessége az egykori Esterházy-kastélyból megmaradt főbejárat. 

Múlt a Bakonyalján

Császár példázhatja talán legjobban megyénk hagyományos, elsősorban mezőgazdasági jellegű településeit. A községről több mint 300 felvételt készített Tálos László fényképész kisiparos. Ezek érdekessége, hogy a falu ismert embereit munkájuk végzése során is megörökítette. Ez a Komárom megyei képanyag legjobb, legérdekesebb együttese. Egyedül a császári kép­anyagban találhatók társadalmi és politikai eseményekről, április 4-i ünnepségről, az 1985. június 8-i országgyűlési és tanácsi választásról, valamint római katolikus miséről készült felvételek.

Az Árpád-kori eredetű Tát faluba az 1700-as évek közepén német és osztrák telepeseket költöztettek. A 20. század első felétől a falu lakosságát a közeli (dorogi és tokodi) szénbányákban dolgozók és családtagjaik növelték. A szemmel láthatóan módos nagyközséget emiatt a hagyományos településmagtól földrajzilag is elkülönülő telepek veszik körül. Szinte házról házra megismerhetjük a falut, de emberek nem tűnnek fel. 

Képi lenyomatok A képsorozatok nem mindig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Morvay Péter, a hazai honismereti mozgalom egyik szervezője szerint „az utcaképekből kiragadott, elszigetelten megörökített házak sokasága nem adhat elég hű képet falvaink mai arculatáról. A jövő történészei minden bizonnyal igényelnék, hogy igyekezzünk rögzíteni azt is, ami az épületek körül történik, s jellemző helységeink mai életére.” Az 1984–1985-ben elkészült képek az államszocializmus utolsó éveinek hiteles képi lenyomataivá váltak. 

A komáromi képek az 1977-ben a városhoz csatolt Szőny község területén készültek, így ez a képanyag is a jómódú nagyközséget példázza. A mintegy 200 kép többségén a főút melletti épületek láthatók, a kisebb utcákba csak „bepillantottak” a fotósok. 

A képek nagy részén sátortetős vagy kockaházak (Kádár-kockák) láthatók. Magyarország legismertebb családiház-típusának neve négyzetes, jellemzően 10 x 10 méteres alaprajzából származik. Közös vonásuk a tagolatlan homlokzat egy-egy háromszárnyú ablakkal és a jellegzetes sátortető. A hatvanastól a nyolcvanas évekig épültek ilyen házak. A becslések szerint ma is több mint 800 ezer ilyen épület áll az országban. 

Megjelentek az emeletes házak

Már az 1970-es évek elején megjelentek egyes falvakban az „emeletes”, azaz két- vagy háromszintes házak, de az 1980-as évekre szinte egyed­uralkodóvá váltak. Korai változataik tetőnyerge az utcával párhuzamos volt, sőt, a sátortetős házakat alapul véve, alagsorral is bővítették őket. Ebben az esetben a lakószobák az emeleten voltak, míg a „szuterénben” műhely, kazánház és esetleg garázs helyezkedett el. Az 1980-as évekre már az utcára merőleges tetőnyergű, változatos megjelenésű, igényes kiképzésű, egyedi ajtókkal és ablakokkal ellátott, tetőtér-beépítéses házak váltak jellemzővé, sőt, Császár község központjában emeletes sorházak is épültek, részben pedagógus szolgálati lakásoknak. 

Várják a fotókat

Sajátos képződmény Tát-Kertváros, amely a 20. század elejétől napjainkig folyamatosan épül. A dorogi és a tokodi szénbányák dolgozói számára épült telep legkorábbi „ikres” bányászlakásai még földszintesek voltak, majd az 1960-as évektől emeletes, „négyes” házakat építettek, sőt, lakótelepi jellegű épületet is láthatunk. Az elkészült és jelenleg hozzáférhető képek már ma is rendkívül becsesek, és ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább azzá válnak. A Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára várja azokat a képsorozatokat, amelyek évtizedekkel ezelőtt készülhettek egy-egy településen.