Beszámoló

2022.02.26. 09:50

Balatoni pálinkamanufaktúrában jártunk - bodzát is töltöttek a poharakba

Kerítésszaggató, nerángass, papramorgó – szinonimái a magyar háztartások első számú vendégüdvözlő italának, a pálinkának. Többféle van belőle, mint hinnénk, és finomabbnál finomabbakat készítenek belőle. Egy születésnap ünneplése részeként egy balatoni ékszerdobozban, egy pálinkamanufaktúrában jártunk.

Raffael Veronika

A fogadótérben csak úgy repült az idő

Forrás: Fotók: Csalló Gergő

Balatonalmádinál egy erdei bicikliúton vezetett gyalogos utunk Vödördölgybe, ahol Csalló Gergő ügyvezető várt, hogy egyként vezessen be minket a több száz éves kis­üsti pálinkafőzés hagyományainak rejtelmeibe. Mielőtt még odaértünk volna, a juhokat és kecskéket vadul őrző komondorral, és a Pohár nevet viselő rövid lábú tacskóval sodort össze minket a sors, majd a pálinkabirodalmat is elsőként a négy kergetőző macska mutatta be nekünk. Az ügyvezető hamar feloszlatta a rendetlenkedőket és át is vette a szót, majd bemutatkozása után felvezetett minket egy faház emeletére, ahol már kikészítve állt a 12 karcsú üvegpohár, középütt pedig a finomabbnál finomabb falatok. 

Legelőször tisztáztuk: igazi hungarikum folyik majd a poharainkba, hiszen pálinkának csak a Magyarországon termett és főzött gyümölcs párlata nevezhető. Az első két tétel a nyeletnyi kajszi, majd a három hónapig eperfa hordóban érlelt társa volt. A szakértő úgy hasonlított: a hagyományos ízek a friss gyümölcshöz, míg a hordóban érleltek a belőle készült lekvárhoz hasonló zamatúak. Ezeket követte a szilva, a körte. A kóstolás, beszélgetés közben megtudtuk: száz kiló gyümölcsből sokszor csak pár liter pálinka nyerhető ki.

A főzdében évszázadok hagyományai szerint készül a pálinka

Forrás: Csalló Gergő

A hagyományosabb vonalról aztán hamar az egzotikumok vizére eveztünk, a gyümölcs formájában is csak néhanapján, vagy egyáltalán nem ízlelt esszenciák következtek: nagy kedvenceink lettek az áfonya, málna, eper és faeper ízek, de olyan párlatokat is kóstolhattunk, mint a fekete ribizli, a madárberkenye, a bodza, vagy a balatoniak körében csak bicskeként emlegetett csipkebogyó. 

Természetesen a készítés folyamataiba is betekintést nyerhettünk, az alagsorban egy magas, konténerekkel és átfolyócsövek bonyolult rendszerével berendezett helyiség várta a társaságot. Ez után egy hűvös, vályogtéglás pincén sétáltunk át, ahol a hordók katonás rendben érlelték a beléjük töltött szíverősítőket. A palackozóban tárult fel igazán a manufaktúra gazdagsága: több mint ötven különböző pálinkát számlált a készlet. 

A jó hangulat, valamint a szívélyes vendéglátás hatására észre sem vettük, hogy már beesteledett: elbúcsúztunk túravezetőnktől, a kapuban szünet nélkül hancúrozó cicáktól, és az egy üvegnyi kajszi miatt néha meg-megállva gyalogosan, de annál jobban átmelegedve vettük az utat hazafelé. 

 

A választékos italok mellé finom falatok is dukáltak

Forrás: Csalló Gergő

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában