Önálló művészek szeretnének lenni a szárligeti Vida-Kun fiútestvérek

– Milyen zenei és tanulmányi célokkal kezdték el a 2021-es évet a fiúk? 

– Áron év elején készült egy amerikai nemzetközi zongoraversenyre, ahol utóbb hatodik díjat nyert. A verseny után zenei téren részben a repertoárépítés volt a cél, másrészt a felkészülés az országos zongoraversenyre, amelyet jövő tavasszal rendeznek. Iskolai vonalon Áron egyéni munkarendes tanulóként ekkor kezdte meg az első vizsgaidőszakát, s mint tudjuk, minden kezdet új nehézségekkel jár. 

– Mi történt Dávid életében? 

– A középső fiam idén már a felvételire koncentrált, hisz ebben az időszakban különösen fontosak a jó jegyek, a későbbi felvételi pontok gyűjtése. Szerencsére kiváló tanárai jól tolerálják speciális helyzetét, de Dávid is mindent megtett a lehető legjobb jegyek megszerzése érdekében. A pandémia okozta helyzetben hegedűtanára a versenyek helyett egyértelműen a fejlesztésére fókuszált, így a 14 esztendős fiú nagyon intenzív fejlődési időszakot tudhat maga mögött. 

– Gábor szintén sikeres évet tudhat magáénak? 

– Gábor is kiváló tanulmányi képességekkel bír, konkrét célok nélkül is hozza iskolájában a legmagasabb szintet. A zene területén viszont egyértelmű céllal indultunk esetében az évnek: szerettük volna az első helyet megszerezni az országos gordonkaversenyen korosztályában. Ezt a célt végül túlszárnyalta, hisz az egész verseny egyetlen maximális pontszámával kiemelt első helyet szerzett. Nagy köszönettel tartozunk ezért fantasztikus tatabányai gordonkatanárának, Weisz Péternek. 

– A fiúk számára mik voltak az év fénypontjai? 

– Áron és Gábor esetében mindenképpen a versenyekről jött kitüntető visszajelzések voltak eddigi karrierjük csúcspontjai. S persze a másik ilyen, amikor egészen kimagasló művészektől kapnak kitüntető megerősítést: dr. Krystian Tkaczewskia zongoraművésztől, Tuska Zoltán hegedűművésztől vagy a Londonban élő gordonkaművésztől, Banda Páltól. 

– Az ünnepi időszak is zsúfolt a fiúk életében? 

– Karácsony körül nagyon sok megmutatkozási lehetőségük van, ám ezeket most részben a pandémiás helyzet, részben egy-egy program zárt mivolta korlátozza. Ezzel együtt volt mindenki számára elérhető fellépésük a tatabányai megyei könyvtár gyermekkönyvtárának programjában, a bánhidai templomban, vagy épp a megyei könyvtár aulájában. 

– Wolf Péter Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző is megosztotta a család videóját, melyben az Ave Maria szerzeményt adják elő. Hogyan készültek erre a virtuális fellépésre? 

– Évek óta minden karácsonyra készítünk egy saját felvételt, amivel ismerőseinket köszöntjük az ünnep alkalmával. Az idei esztendőben Wolf Péter eme felemelő dallamát álmodtuk megvalósítani. A hangszereinkre a kottát anya és a két idősebb fiú készítette el, majd egy olyan délután, amikor mindenki otthon volt, elkészítettük magát a felvételt. Mivel előzetesen egyeztettünk Wolf Péterrel, úgy gondoltuk, a nyilvánossá tétel előtt még elküldjük hozzá: nekünk így sikerült a darab átirata. 

– Hogy tetszett neki? 

– Nem kis meglepetéssel és örömmel olvastuk megtisztelő válaszát, s benne a kérdést: megengednék, hogy megosszam? Örömünk csak fokozódott a megosztás mellé írt elismerő sorokat olvasva. A zeneszerző a Facebook-bejegyzésében így fogalmazott: „Az ember írogat mindenféle hangokat, dallamokat. Némelyikért erősen meg kell küzdeni, máskor jönnek, mintha semmit nem kéne tenni értük, csak kapod, és az a dolgod, hogy lejegyezd. A következő zene ilyen. Aztán ír neked egy családfő, hogy felesége, fiai szeretnék eljátszani az Ave Maria című dalunkat, melynek szövegét Fülöp Kálmán írta. A különféle feldolgozásokból ők maguk kiválasztják a szólamokat, és készítenek egy felvételt. Hallgatva, nézve őket elfog egy nagyon jó érzés: az ajándékomat továbbajándékozzák. Éppen ma botlottam bele Máraiba, aki pont ilyesmit tanít: add tovább, amit kaptál!” 

– Hová szeretnének egyenként, vagy akár együtt eljutni? 

– Jelenleg mindegyikük a zenében, önálló művészként álmodja magát, s szeretné minél tökéletesebbre fejleszteni zenei tudását. Ezzel együtt valahol mindig figyelnek egymásra, s vannak közös terveik a zenében. Ehhez nagy segítséget jelent, hogy „kamarázós felfedezőjük”, az esztergomi zongoratanár, Szendi Ágnes újabb és újabb saját darabjaival ajándékozza meg a fiúkat.  

Sokat fejlődtek a zenében a testvérek Az édesapjuk minden egyes nap látja őket, így nehéz pontosan behatárolni, hol vannak a srácok fejlődésének határai. Áronnál az igényesség különösen elmélyült, Dávid technikai fejlődése mellett a hangok érettségében tapasztalható a jelentős változás, s a legkisebb, Gábor esetében a zenei lényeg megragadásának képessége fejlődött nagyot. Ezek az apa szerint mind a gyakorlás alatt, mind a fellépések alatt megfigyelhetőek voltak. Az első félév érthetően kevesebb megmutatkozási lehetőséget hordozott, ám összességében csaknem hússzor léptek ebben az évben színpadra. Ezek során szerencsére sok felemelő pillanat akadt, de talán a tatabányai Bárdos Lajos Vegyeskarral közös fellépés kiemelkedik mind közül. A testvérek ezúton is még egyszer köszönik az együttes vezetőjének, Szei­mann Zsuzsannának a lehetőséget.