Máig nem feledik a majki sírkertben nyugvó világháborús hősök emlékét

Szebenyi István hadisírkutató és gondozó kezdeményezésére emléktábla került a majki, Madárhegyi sírkertbe, a feljegyzések között olvashatóak Majkpuszta második világháborús eseményei. A napokban Lazók Zoltán oroszlányi polgármester és Rajnai Gábor alpolgármester megtekintették a katonasírok nemrég kihelyezett emléktábláját, mindamellett pedig letisztították az itt nyugvó honvéd sírokat.

A majki temetőben tizenkét magyar honvéd nyugossza örök álmát, akik hűek maradtak esküjükhöz, – XVIII. századi szófordulattal élve – életüket és vérüket adták minden idők legpusztítóbb, legtöbb áldozatot követelő háborújában. A hős katonák a II. világháborúban a Majk és környékén zajló harcokban estek el.

A város honlapján írtak szerint tizenkettőjük közül négyen a 15. kerékpáros zászlóaljban szolgáltak, hárman a 4. huszárezredben, míg ketten az 1/1. gyalogos zászlóalj 2. századában. A feljegyzések szerint hármuk csapattestéről nem tudni. Életük teljében lévő férfiak voltak: az itt nyugvók átlag életkora 29 év. Foglalkozásukat tekintve találhatunk köztük gyári munkást, szíjgyártó segédet, földművest, illetve hivatásos katonát. Mégis, egy sors jutott nekik. Jutalmuk az elhallgatás, elfeledés és elfeledtetés, a kollektív megbélyegzés lett. Ma szinte alig tudni róluk valamit, és a legszomorúbb tény, hogy a hozzátartozók és leszármazottak sem.

Azonban Nagy Roland történész kutatásainak köszönhetően ma már hármuk arca fényképről ismerhető, és közülük két honvéd családjától személyes történetekről is tudni. Például azt is, hogy Nagy Sándor őrvezető unokája, Ábel Attila – Csepel alpolgármestere –, valamint Kovács II. Ferenc tartalékos honvéd fia Miskéről halottak napja környékén rendszeresen felkeresik az erdei temetőt.