Az ácsi Mesefától a piliscsévi présházakig: 13 új kincs a megyei értéktárban

A legutóbbi bizottsági ülésen tizenhárom érték „értékelése” került a grémium elé, és a szakemberek valamennyit beválasztották a megyei kincsek sorába.

Csolnokon szállnak, szólnak a dalok

A Csolnoki Német Nemzetiségi Vegyes Kórus 1951-ben alakult, ám többszöri megszakítással működött. Aztán 1986-ban újjászerveződött, ekkor a zenei vezetést Fódi János zenetanár, karmester vette át, és azóta is az ő szakmai irányításával készülnek. Kezdetben helyben gyűjtött német népdalokat adtak elő, később folyamatosan bővülő repertoárral léptek színpadra. Sok nemzetközi és hazai eredményes szereplést mondhatnak magukénak. Nótáikat hanglemez- és CD-felvételek őrzik. A kórus a megalakulása óta végzett 70 éves tevékenységével, a magyarországi német nemzetiség nyelvének, dallamvilágának ápolásában elért eredményeivel, külföldi és hazai fellépéseivel, elnyert díjaival nemcsak a község, hanem egész megyénk jó hírét öregbítette.

Bagolyvár és a cukorgyári kiállítás

Az ácsi Bagolyvár 1858-ban épült, korábban két tantermes elemi iskolaként működött. Elnevezésével kapcsolatban két monda maradt fenn. Az egyik szerint nevét a padlásán fészkelő bagolypárról kapta, a másik szerint – amely a valószínűbb – elnevezése a tudást jelképező bölcs bagoly szimbólumára vezethető vissza. Turisztikai szempontból kiemelkedő vonzerőt jelentenek az itt található kiállítások. Az országban egyedülálló cukorgyári emlékkiállítást is a Bagolyvár épületében rendezték be.

Az ácsi Zichy-kastély és a Mesefa

A korabeli feljegyzések alapján a ma Zichy-kastély néven ismert, barokk stílusú épület 1796-ban már biztosan állt. A birtok a 17. század végén került Esterházy Károly egri püspök tulajdonába. A Zichy család nevéhez fűződik viszont a kastély eklektikus (neobarokk) stílusú átalakítása a XX. század elején. Az egykor 70 hektáros kastélypark egy része ma is látható, ebben az egykori díszkutat medencévé alakították. A kastély főhomlokzata előtt elterülő parkban Szent István király szobra található. A kastélypark közepén áll az ifj. Esterházy Ferenc által 1799-ben ültetett afrikai kőrisfa, közismert nevén, Mesefa.

Nyergesújfalu római kori „vára”

Crumerum erődje Nyerges­újfalu keleti részén, a meredek partfallal határolt Sánchegyen fekszik. Alakja majdnem szabályos téglalap, szögletes kapuval, oldaltornyokkal. Az átépítéskor a sarkokra legyező alakú „bástyákat” építettek. A Rákóczi-szabadságharc alatt, 1706-ban a római tábor fölé, annak egykori maradványait elpusztítva egy földsáncokból és ágyúállásokból álló újkori erődítményt emeltek, amely az összecsapások során végül elpusztult. A hely azonban ma is kiváló kilátópontként tárja fel a turisták számára a Duna kanyarulatát.

Árnyas út tanösvény Várgesztesen

Az Árnyas úton olyan ritkaság figyelhető meg, amely hazánkban Aggteleken kívül csak Várgesztesen látható. 200 méteren belül homoki gyep, nedves patakvölgy és mészkő sziklahát van. Ezen a rövid távon tapasztalható, bemutatható a flóra és fauna változása. Az átmenet rendkívül koncentrált, amely igazi természeti ritkaság.

Ötször lettek a vidék legjobbjai

A Dorogi Bányász SK „elődeivel és utódaival” együtt 23 évet töltött a labdarúgás élvonalában. Ezalatt ötször érdemelte ki a „Vidék Legjobbja” címet. Legjobb eredménye az NB I.-ben a 4. helyezés volt 1963-ban. Legnevesebb játékosa Buzánszky Jenő volt, aki 49-szer szerepelt az Aranycsapatnak nevezett válogatottban.

Dorogi arculatformálók az értéktárban

Gáthy Zoltán és Haranghy Jenő arculatformáló munkássága Dorogon és környékén elnevezéssel vették lajstromba a két kiválóságot és alkotásait. Gáthy Zoltán épületei az egész környék díszei ma is, életében csaknem 200 épületet tervezett Dorogtól Dágon át Leányvárig. Haranghy Jenőt korának egyik legsokoldalúbb, legnagyobb tehetségű művészének, az „art” egyik legjelentősebb honi képviselőjének tartja a művészettörténet.

Bluesfesztivál Lábatlan városában

Tizennyolc évvel ezelőtt új színfolttal gazdagodott Lábatlan rendezvényeinek sora. Az első alkalommal hagyományteremtő szándékkal megrendezett bluesfesztivál mottója azóta szállóigévé vált: „Élő környezetben, élő zenével”. A zenei program a Gerenday Kertben többek között azt a célt szolgálja, hogy e kellemes és nagy múltú környezetben értékes zenét hallgatva töltsenek el egy vagy több napot, estét a vendégek.

A tatai molnárság és molnárzászló

Tata a legtöbb vízimalommal rendelkező helység volt megyénkben. Az itt élő mesteremberek közül emiatt az egyik legjelentősebbek a molnárok voltak. Sem a molnár céhnek, sem az azt szervezetileg felváltó ipartestületnek nem maradt fenn molnárzászlója. A II. világháborút követően az önállósodó molnárok szakcsoportot hoztak létre a településen. Ebből az alkalomból szentelték fel új molnárzászlójukat 1946-ban. Az 1950-es években több házkutatást átélt molnárzászló méltó módon állít emléket a mára már kihalt iparnak, a tatai vízimolnárságnak.

A tardosi mészkő használata

A tardosi kő geológiailag mészkő, melyet évszázadok óta hasznosítanak építő, épületszobrászati célú díszítőkőként. A régészeti ásatások szerint a római Pannónia jelentősebb településein is megjelent. A középkori vár- és templomépítkezéseken gyakran művészien megmunkálva hasznosították. Hosszú a listája annak – a bécsi Hofburg­tól a visegrádi váron át az esztergomi bazilikáig –, ahol tardosi mészkövet használtak a építők.

Bakonysárkányi templomfreskók

Jeges Ernő festőművész és Palka József üvegfestő egyedülálló alkotásait láthatjuk a bakonysárkányi Szent István király római katolikus templomban. A festőművész azonban nem egyetlen képet készített a templom számára, hanem teljes díszbe borította azt, kiemelkedő munkát végezve. A település egyetlen műemlékvédelem alatt álló épületére méltán büszkék a helybeliek.

Premontrei romok a majki remeteségben

A majki kamalduli remeteség műemlékegyüttestől nem messze épült fel és működött a majki prépostság valamikor a 12–13. század fordulójától. Az 1200-as években többször felbukkant különböző iratokban, legelsőként a premontreiek 1235-ös kolostorkatalógusában. Középkori királyaink előszeretettel vadásztak a vadban gazdag Vértesben.

A piliscsévi háromszáz pince és présház

A Pilis lábánál fekvő piliscsévi pincefalu 18. századi eredetű, csaknem háromszáz pince-, présházból álló, a hangulatos utcácskákba rendezett építészeti együttese helyi védettség alatt áll, a település épített környezetének és kulturális örökségének különleges, egyedi értéke. A pince-, présházak nagy része hűen megőrizte hagyományos arculatát, és az igényesen megújított külsejű építmények is a régi jegyeket idézik. Népi építészeti jelentősége kiemelkedő, egyik páratlan értéke szűkebb hazánknak. A „falu” történeti jelentősége, népi építészeti fontossága mellett kulturális értéket is képvisel és mindmáig jelentős szerepet tölt be a közösség életében, helyet és lehetőséget teremtve a szlovák nemzetiségi hagyományok ápolására, azok továbbadására. Már „csak” ezért is helye van a kincsek sorában.