Történelmi leletek: aknavető gránátot is találtak a dömösi ásatáson

Soproni Sándor római korral foglalkozó régésznek köszönhetően 1955 óta tudjuk, hogy egy régi őrtorony található a hajóállomás közelében található egyik telken. Ennek a helyszínnek a feltárása még tavaly ősszel kezdődött el, az is bebizonyosodott, hogy a talajszint akkoriban jóval lejjebb volt, azóta pedig több réteg földet hordtak rá.

Azóta újabb hónapok teltek el, a tulajdonos engedélyével folytatódott az ásatás, előfordult, hogy egyik nap ragyogó napsütésben végezték a munkálatokat, míg a következő napokban eső nehezítette azt. A körülmények ellenére gyakorlatilag a délnyugati épületrész kivételével az egész torony területét feltárták – tavaly még csak a nyugati és északnyugati falak voltak szabadon – és számos érdekességre fény derült.

– A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején egy villanyoszlopot állítottak a romok között és látható, hogy a fal egy részét elbontották. A munka során az utolsó követ is kibányászták és vasúti talpfákból álló ácsolatot helyeztek el a földben. Amikor feltártuk ezt a kis területet, rátaláltunk egy 82-es szovjet aknavető gránátra is. Valószínűleg a villanyoszlop elhelyezésekor is előkerülhetett, csak akkor egyszerűen visszahelyezték a talajba – mondta Lóki Róbert, majd hozzátette, a torony huszadik századi történelme is kellőképpen kalandos.

Merczi Mónika felidézte, hogy a kilencvenes években a közműveket is keresztülvitték a telken, a szakemberek akkor 30-40 centimétert is lefaragtak a fal egyes szakaszaiból, hogy a vezetékek kényelmesen elférjenek. Az ásatásvezető többek között arról is beszélt, hogy megtalálták a torony bejáratának lépcsőfokait, melyek különálló elemekből álltak és habarccsal rögzítették őket egymáshoz.

Megtudtuk azt is, hogy a két ásatási időszak alatt mintegy ötven érme került elő, de Merczi Mónika megmutatott egy égetett tégladarabot, amelyen egy ismeretlen sírfelirat szerepel. Amikor a katonák feladták a tornyot, kiürítették az építményt, így a késő római korból kevés lelet­anyag maradt fenn. Viszont a korábbi évtizedek ebből a szempontból gazdagabbnak számítanak.

– A legrégebbi tárgy az 1. század végétől a 2. század elejéig tartó időszakból származó kerámiadarab, amin kis mázpettyek, vonalak találhatók. Előkerült továbbá mécseskerámia, ruhakapcsoló tűk, a saruk talpát rögzítő caligaszegek, táldarabok, korsók és egy olyan, ritkaságnak számító fibula is, ami egy tornyot ábrázol – mondta portálunknak.

Azt is feltételezik, hogy a kőtorony előtt már korábban is állt ugyanezen a helyen egy másik torony, de rátaláltak néhány korábbi, földbe ásott, vesszőfonatos házak alapjaira is. Ráadásul ebből a rétegből Julius Domna római császárné idejéből származó ezüstérem is előkerült.

A Balassa Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete egyébként azt tervezi, hogy tudományos cikkek, illetve kiállítás formájában dolgozzák fel a Dömösön talált leletanyagot, hogy bárki tájékozódhasson arról.

Visszatemetés

Felmerül a kérdés, hogy mi lesz az őrtorony sorsa: Merczi Mónika és Lóki Róbert is hangsúlyozta, hogy ha a romokat nem temetnék vissza, akkor az időjárási körülmények, legfőképpen a fagy, a talajvízszint-változás és az esetleges árhullámok is hamar éreztetnék a hatásukat. Éppen ezért csak akkor lenne érdemes nyitva hagyni a hatalmas gödröt, ha konzerválnák a falakat, anélkül nem lenne értelme bemutatni a nagyközönségnek, mivel pusztulásnak indulnának. Megtudtuk, hogy a visszatemetés előtt lesz egy végső fotózás, sőt a felvételek alapján egy háromdimenziós modell, pontosabban egy úgynevezett ortomozaik fog készülni a toronyról. Ha pedig végeztek ezzel, akkor erős fóliával takarják le a köveket és újra lefedik az egészet, így tudják ugyanis legjobban megőrizni az utókor számára. Mivel pontosan meg tudják határozni a torony helyét, így azt a tulajdonos is szabadon fogja majd hagyni, ennek köszönhetően pedig a jövőben egy esetleges ásatás keretében a jövő generációi újra fel tudják majd tárni a helyet.