„Minden nap egy ajándék”– a 93 éves kecskédi dédi üzenete a világnak

– Egy percet sem unatkoztam az életben. Mindig lebegett egy cél a szemeim előtt és addig nem nyugodtam, amíg meg nem valósítottam mindent – kezdett mondandójába Regina néni, aki úgy tekint a világra mint nagyon kevesen. Azt mondja, igyekszik a jó dolgokra fókuszálni és mindig pozitívan gondolkodni. Még akkor is, amikor a legtöbben már feladnák. – Minden nap egy ajándék. Szerintem csak így lehet élni. Mindennek tudok örülni – hallottuk a hosszú élet kecskédi titkát Reginától, aki Kohl vezetéknévvel látta meg a napvilágot 93 évvel ezelőtt.

Találkozásunk nem volt felhőtlen, már ami az időjárást jelenti. Bizony lógott az eső lába. Mikor az újságíró mélyen a sokat megélt szemekbe néz, szinte hallani lehet a pozitív választ. – Olyan jó, hogy itt van nekem ez a rolátor (guruló járókeret – szerk.) és tudok vele sétálni a gangon – és hangos nevetés törte meg a csendet. Jól jött bizony a „jármű”, amikor villant a vaku és készült a fotó.

Aztán Anna lánya, aki szintén otthon volt, beljebb invitált miket. A szépen berendezett sváb ház konyhájában ülve egy képzeletbeli időutazásra váltunk jegyet, mikor gyermekkori emlékek és a szeretett falu, Kecskéd kerül szóba. Regina néni mesélni kezdett.

A születése után kialakult csípőficama miatt kissé nehézkesen látott hozzá a gyermek­évekhez, ám ez a szomorú történet cseppet sem szegte kedvét. Dolgozni tudott és szeretett is. – Voltak földjeink, szőlőink.

Emlékszem, befogtam a teheneket és mentem szántani a határba. Mindenhez kedvem volt, amit munkának hívtak

– persze nem a dicsekvés szavai ezek, inkább egy egyszerű és nagyszerű élet emlékképei.

Regina néniben örök nyomott hagyott benne 1944–45, végül a magyar és a német hadsereg sikeresen visszaszorította az oroszokat a majki erdőbe. Persze az egész települést megrázták a harcok, frontvonalban volt Kecskéd.

– Egy hónapon keresztül a pincében vártuk a megváltást. Elvették a házunkat. Szörnyű volt... – Regina néni heves tiltakozása láttán nem is feszegetjük tovább a történteket.

Kecskéd számára az igazi otthon

Regina néni Kecskéden él, amióta csak az eszét tudja. Sőt, nagyszülei is a sváb településen nőttek fel. A szépkorú asszony – holott egy hónapot töltött Anna lányánál Ausztriában, Schwechatban – kérte, hadd jöhessen haza. Azt mondja, nem tud máshol élni.

– Kisebb katasztrófa történt a minap, amikor eltörött munka közben a kapa – váltott másik témára a szépkorú. A bosszúsággal teli percek után a valódi okra is fény derül. Legutoljára férje cserélt benne nyelet. Ennek okán a szerszám eszmei értéke hatalmas. Beszélgettünk még a kertben fellelhető spenótról, borsóról, ami szépen virágzik és fodros kelről, aminek magjai még a pincében sorakozva várnak a vetésre.

Aztán egy jóval vidámabb témáról, a családról kérdezzük. Megtudjuk, a véletlen úgy hozta, hogy Katalin-bálon ismerkedett meg Ugodi származású férjével, aki munkalehetőség miatt jött Pápa környékéről a térségbe. Regina néni ennyi idő távlatában is nagyon pontosan emlékszik közös történetük kezdeti időszakára: az úriembernek Bokodon kellett volna leszállni, de elaludt a vonaton és amikor felébredt már Kecskéden találta magát. Így találkoztak a későbbi szerelmesek. Abban az esetben, ha nincs ez a malőr, elképzelhető, hogy Regina sosem találkozott volna leendő férjével.

„Meg kell mondjam, nagyon szép házasság volt. Mi tényleg betartottuk a fogadalmat, hogy holtomiglan, holtodiglan”

– mesélte Regina néni, 44 év házasság után. Sajnos elveszítette társát, de szívesen mesél a rokonokról.

Nagy örömmel jön hozzá a család, ami szűken mérve is húsz tagot számlál. Négy unoka közül a legidősebb 45 éves, a legfiatalabb pedig 13. A három dédunoka közül 15 éves a legidősebb, a legfiatalabb pedig 5 és fél.

– Én is úgy szeretem a vendégeket. Mindenkit nagy szeretettel várok, legyen az családtag vagy sem – zárta szavait a falu legidősebb és minden bizonnyal legismertebb lakosa. Illedelmesen kikísért bennünket, és miközben integettünk egymásnak egy Tschüss-t kapunk búcsúzóul.

A sváb település hagyományait Regina néni is őrzi. A nemzetiségi hét programjaiban szívesen részt vesz, főleg, ha miséről van szó. Továbbá nagyon szeret a kertben és a tűzhely mellett tevékenykedni, gyakran készített és készít is sváb ételeket. Kis nosztalgiázás: a pénteki bableves és a grízes tészta nem maradhatott el, de rétes is gyakran került az asztalra. Azt mondja, a faluban a kilencvenes évek után már egyre gyakrabban ápolták a hagyományokat, legyen szó köznevelésről vagy civil szervezetekről, sőt a német nemzetiségi önkormányzat aktív munkájáról.

Ennyi idősen sem jelent problémát neki, ha le kell vágni egy tyúkot

Regina néni zenét hallgat szívesen, azon belül pedig komolyzenét. Beethowen 9. szimfóniája és Mozart örök kedvenc. Amit még szeret az a varrás. Korábban sokszor éjfélig is eltartott, mire elkészítette lányai ruháit.

– Divatlapban kinéztük magunknak, mit is szeretnénk és anyu megvarrt mindent. Szabásminta nélkül – mesélte Anna. Talán a munka szeretete és a célok viszik őt továbbra is előre, aki életkora ellenére a mai napig megállja helyét a konyhában. Sőt, ha kell, még a tyúkot is vág.