Óriási károkat okoznak a Vértesben és a Gerecsében az orvvadászok

– Mennyire jellemző a Gerecsében és a Vértesben, hogy orvvadászok próbálkoznak?

– Gróf Széchenyi Zsigmond írja Ünnepnapok című kötetében, a Vadorzókról fejezetben: „Hogy a vadorzás – a vadászatnak emberemlékezet óta ismert rákfenéje – mennyi bajt és szenvedést, mennyi keserű bűnhődést és hajmeresztő igazságtalanságot zúdított már nyakunkba, ennek ismertetése újabb kötetre való lenne.” Tekintettel arra, hogy az észak-dunántúli tájnak egyik legvadregényesebb, évszázadok vadászati, vadgazdálkodási tradíciójától átitatott hegyvidékeiről beszélünk, nyilvánvaló, hogy a terület vadbősége manapság sem kerüli el az orvvadászok figyelmét. A magyar vadállomány hatékonyabb védelme érdekében a büntető törvénykönyv módosulásával önálló bűncselekmény lett az orvvadászat.

– Kit tekintünk ma a törvényi szabályozás értelmében orvvadásznak?

– Pontosan idézem: aki vadászati jogosultság nélkül, illetve idegen vadászterületen engedély nélkül vad elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez; vadászati tilalmi időben vadat ejt el vagy fog el; tiltott vadászati eszközzel, tiltott vadászati módon vagy kíméleti területen vad, illetve védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez.

– Milyen vadra veszélyesek elsősorban?

– A hegyvidéki élőhely adottságaiból adódóan elsősorban nagyvadas területekről beszélünk. Ennek megfelelően az öt hazai nagyvadfaj – gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon, vaddisznó – leginkább érintett. Mindezek közül kis testmérete, könnyű „szállíthatósága” okán talán az őz a legveszélyeztetettebb. Emellett az évek során akadt példa fácán, mezei nyúl, sőt fokozottan védett fajok, mint a vidra vagy a vadmacska elejtésére is, ami az orvvadászat és állatkínzás mellett a természetkárosítás bűncselekményét is kimeríti. Az illegálisan birtokolt és használt, célzásra is alkalmas hőkamerák, valamint hangtompítók gyors terjedése nagyban megkönnyíti az orvvadászok „munkáját”, egyben megnehezíti a vadászterületeken ezen esetek felderítését.

– Csak tettenérés esetén jelentheti fel őket a hivatásos vadász?

– Nem. A ráirányuló magatartás, az orvvadászatra alkalmas eszköz vagy az illegális vadászatból származó vad tetemének megtalálása esetén is tehet feljelentést a vadász.

Éjjel hurokkal, nappal agárral

A napokban a Kék Fény műsorára kíváncsiak láthattak elszomorító összeállítást a rafinált orvvadászokról. Kiderült, hogy 2020-ban ugyan 114 rapsic lebukott Magyarországon, de a becslések szerint legalább ezerre tehető a folyamatosan erdőn-mezőn portyázók száma. Hatalmas, a becslések szerint 500 millió forintos kárt okoztak tavaly. Egy átlagos vadásztársaság területe 5000 hektár, vagyis 50 négyzetkilométer, erre mindössze ketten(!) felügyelnek. Sokan „dolgoznak” éjjel is az orvvadászok közül, az egyik kedvenc eszközük a hurok. Jelentős az agárral vadászók száma, áldozataik elsősorban őzek és nyulak. Nagyon nehéz rajtakapni őket és rájuk bizonyítani a bűnösségüket. Amikor meglátják a vadászt, megkötik a kutyát, és mosolyogva széttárják a karjukat: – Sétáltatom.

– Szerencsére egyre több bejelentést kapunk. A szokásos híráramláson túl a vadászterületeken egyre nagyobb számban megtalálható és jó minőségű képet azonnal továbbító vadkamerák sok hasznos információval szolgálnak.