Kun Katalin visszavonult: „Valami hihetetlen mesés történet volt mindez”

– 1981-ben jöttünk Tatára, mérnökként kezdtem dolgozni. Édesanyám (Kun Lajosné, „öreg Kati néni” – a szerk.) a Fazekas iskolában megalapította a Kenderke szakkör keretében működő gyermek néptánccsoportot, mely hamarosan országos hírnévre tett szert.1984-ben tanári állást vállaltam, beálltam édesanyám mellé, akit a mai napig mesteremnek tekintek. Vállvetve, teljes harmóniában dolgoztunk – idézte fel Kun Katalin, majd így folytatta:

– Nehéz, de szép évek voltak. Karomon ülő kicsi gyermekeimmel táncoltam. Anyagi támogatás hiányában elkezdtünk viseleteket is varrni. Édesanyám egészsége 1987-ben megroppant, így rám szakadt minden feladat. Mérföldkő 1993, amikor két próbahelyiséget kaptunk a várostól az Almási utcában. Nem embernek, főleg nem gyermeknek való körülményekkel indultunk. Télen a falban befagyott a víz – emlékezett vissza. Az akkori kenderkésekkel és szüleikkel, kétkezi munkával álltak neki az épület rendbetételének.

– Ezzel párhuzamosan az iskola engedélyeztetése is elindult. Az akkori szülők segítették munkámat. Alapításommal 1996-ban megnyitotta kapuit az ország első önálló igazgatású, csoportos művészetoktatási intézménye. Lehet, hogy ez volt akkor az egyetlen önálló néptánc művészeti iskola Európában? Nem kizárt.

Az önállóság szabadságában megindulhattak a táborok, a felvidéki, dél-vidéki, erdélyi cserekapcsolatok, a gyűjtőutak.

Ezekről a területekről idős, hagyományőrző néniket, bácsikat hoztunk el a gyermekeknek táncot tanítani Tatára, nagyon aktív munka folyt. Meghívtunk más műhelyeket is, önállóságunkból ők is profitálhattak – árulta el az iskolaalapító, aki akkoriban szabadságot nem ismerve napi 12-14 órákat dolgozott.

– A táncosaink kulturális munkájának elismeréséhez ki kellett alakítani a város intézményeivel, első sorban az önkormányzattal való együttműködést, ami azután közművelődési megállapodásban öltött testet. Iskolánk szervezhetőségéhez meg kellett találni az adminisztrációs, logisztikai megoldásokat is. A saját szerkesztésű dokumentumaimmal számos iskola dolgozott akkor az országban, de a 250 szereplős vizsgaelőadás szervezése is komoly logisztikai feladat volt.

Ahogy cseperedtek a gyermekek, nőtt az iskola tanulóinak létszáma, belaktuk az egész épületet, majd az iskola meg is vette azt. Van benne négy szaktantermük. A pedagógiai innovációk folyamatosak voltak, például az országosan egyedülálló Fürkész komplex népművészeti projektoktatás is ilyen.

– Célom volt visszagyökereztetni a hagyományokat. Azért választottam ezt az életutat, hogy minél szélesebb körben tudjam terjeszteni népi kultúránk kincseit – magyarázta Kun Katalin. Elsődleges feladatomnak tekintettem, hogy gyermekeink, közösségeink és Tata hasznára legyünk. Hálásan gondolok arra, hogy a legtöbb műsort, fesztivált én szervezhettem Tatán. A kenderkések adták az első trianoni, október 6-i emlékműsort, minden nemzeti ünnepünket legalább egyszer megrendezhettem: dramaturgia, szervezés, rendezés és számos koreográfiai betét alkotásával. A négy Híd Fesztivál, majd a húsz Tatai Sokadalom máig kedvesek a szívemnek.

– Álláshelyeket hoztunk létre, ma 13 alkalmazottja van a Kenderkének. Az általam irányított szakmai innováció eredménye a sok nyertes pályázat is, melyből a tataiak, de elsősorban az iskola növendékei profitáltak. Felsőoktatási együttműködések is születtek: előbb a táncművészeti -, majd a szegedi -, az egri – és a Károli Gáspár Egyetemekkel. Kollégáimat és külsős munkatársakat is bevontam, bebizonyítottuk a néptánc fejlesztő hatását a tanulási képességekre – sorolta a nyugdíjba vonult igazgató. Köszönetét fejezte ki mindenkori kollégáinak és örömét is, hogy a folyamatban lévőkkel együtt részben, vagy teljesen 18 diploma megszületését támogathatta.

A Kenderke pedig tovább gyarapodott létszámban, művészeti eredményekben: 20-22 csoport, 350-450 gyermek, a Tata Táncegyüttes, a Szarkalábak Együttes, kézműves és hagyományéltető programok, a Barangoló Zenekar, akiket a közelmúltban a Bartók Rádióban is hallhattunk új CD-jük megjelenése kapcsán.

– Valami hihetetlen mesés történet volt mindez – sóhajtott fel Kun Katalin, aki úgy véli, egészségének nem tettek jót az utóbbi évek, a körülötte kialakult gerjesztett rossz légkör, amiben nem egyszer megkérdőjelezték vezetői alkalmasságát, időnként a tisztességét is.

– Beszéljen helyettem az életművem, a létrehozott értékek. Nem akarok meggyőzni hozzá nem értő embereket döntéseim helyességéről, ha 40 év tisztességben végzett munka és színvonal erre nem elég. Ezért döntöttem a visszavonulás mellett. Vigyék tovább a műhelyt mások, mind ehhez szép eredményeket kívánok! – mondta.

– A rendkívül lelkiismeretes adminisztrációs háttér, a működés gyakorlati rendje miatt az iskola a mai lendületével két évig biztosan működik. Ez idő alatt utódom kialakíthatja saját elképzeléseit. Őrizzék a hagyományokat, de legyenek változások is – ez így van rendjén!

Én pedig most, életemben először megpróbálok csak a családomra, szeretteimre koncentrálni, egy boldog, magunkért szóló életet élni, amíg az egészségem engedi. Mindenkinek teljes szívemből sok sikert és szép jövőt kívánok

– mosolyodott el.

Díjazták a munkásságát

Kun Katalin iskola- és Fürkész alapító igazgató, tanfelügyelő, szakértő, mesterpedagógus, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület Közép-dunántúli Régiójának elnökekén, a Csoóri Program megyei referenseként is tevékenykedett. 2015-ben Magyar Bronz Érdemkeresztet vehetett át az oktatásban kifejtett hagyományőrző tevékenységéért, és ,,Tata város kultúrájáért” kitüntetés arany fokozatát is kiérdemelte a Sokadalom szervezéséért. 2019-ben a Magyarországi Református Egyház Zsinata Imre Sándor-díjjal ismerte el munkásságát. Mint méltatásakor elhangzott, mindig azt kereste, hogyan lehet hasznosabb tagja a társadalomnak. Az életüket a közjó szolgálatába állító pedagógus, lelkész és művész felmenőihez hasonlóan a gyermekek nevelésének, és a nemzeti kultúra ápolásának szentelte életét. Komplex művészetoktatási programot dolgozott ki és vezetett be a tanulmányok sikerességének javításáért, a Fürkész-programot azóta a Károli Gáspár Református Egyetem pedagósus képzésében is oktatták, valamint határon túli területeken is bemutatták.