Radioaktív erőről suttognak Esztergomban: a gyógyító kőfejek legendája

Három, egyenként fél méter magas fejforma emelkedik ki az esztergomi Prímási Palota kerítésének északnyugati szakaszának tövéből. A kőfejeket láthatóan már megviselte az idő, az eredeti megformázás adta arcvonások már nem vehetők ki, csupán elnagyolt alakzatokat tekinthet meg a szemlélő. A „gyógyító” kőfejek helyi legendája több évtizede tartja magát. A szobortorzók származásáról és főként azok hatásairól több variáció él a helyi nép ajkán.

Megvan a „kezelések” hossza is, csak nem látszik

A „gyógyító” kőfejekről az a hír járja, hogy azoknál megszabadulhat tüneteitől vagy akár betegségeitől is az ember. A kerítés falára korábban a 8-as, 5-ös, 10-es számokat festette valaki, melyek a kőfejek előtt eltöltendő időt jelölték. Ezek a számok ma már nem láthatóak. És ahogy lenni szokott az ilyen misztikusnak tűnő dolgokkal, az ismeret hiánya és hát mit tagadjuk, a mindennél erősebb „hitelességet nyújtó” városi mendemonda csak fokozta az érdeklődést. Az ezredforduló utáni években egyébként még országos tévécsatornák is jártak a helyszínen és nem kis bulvárcsemege iránti igénnyel csaptak le a témára és próbálták kideríteni, hogy mi lehet a titka az esztergomi kőfejeknek.

Az amúgy szép környezet, a vízivárosi, patinás épületek, az egyházi palota, a tágas Erzsébet-park és a Duna-part eleve az esztergomi sétaútvonalak fontos részei. Sokan járnak errefelé jó időben, klasszikus séta, intenzív szabadtéri sportolás, horgászat, vízisportok, relaxálás okán, illetve a terület fölé magasodó Várhegy látványa is nagy vonz­erőt jelent. Az Erzsébet-park képességei valóban egyediek. Például itt fut át a várost és a 111-es főutat összekötő, Dunával párhuzamos kerékpárút, itt található egy aszfaltos kosárlabdapálya, kisebb fitneszgépek részlege, valamint innen nyílik több passzázs is Vízivárosba, így többek között a török dzsámi és a Veprech-torony izgalmas épületegyütteséhez.

A bizsergető kőfejek gyógyító radioaktivitása a legújabb szóbeszéd

A „gyógyító” kőfejek ebbe a kínálatba illeszkednek be a maguk jellegzetes, helyi egzotikumként is aposztrofálható makacs legendájukkal. Pár éve még padokat is elhelyeztek itt, hogy a „kúrára” várakozóknak legyen hol leülniük. Számos elbeszélés él arról, hogy mit éreznek azok, akik megállnak ezeknél a fura szobormaradványoknál. Egyesek különleges bizsergésekről számolnak be, mások egy „meg nem nevezhető érzésről”, ami átjárja őket. És természetesen a legnépszerűbb változatok azok, amikor egyes betegségekből való gyógyulásokról szólnak.

Egy legújabb hallomás szerint a „gyógyító” kőfejek radioaktív töltéssel rendelkeznek, de olyannal, melyet az orvostudomány is használ, ezért szüntetnek meg tüneteket, betegségeket. Egyesek azt is feltételezik, hogy ezek a radioaktív kövek a közeli, eleve magnetikus és spirituális szempontok alapján központi, kiemelt helynek számító Dobogókőről származnak, ezért sugároznak. Ezeknek a feltételezéseknek ugyanakkor nincs tudományosan megerősített alapja.

Több mint egy évszázada vannak ott, ahol

És mielőtt végképp elnyelné a kedves olvasót a városi legendák eme darabja, gyorsan hozzátesszük a kőfejek eredeti történetét. A szobormaradványokról a helyi Balassa Bálint Múzeum korábbi vezetője informálta (az évek folyamán már többször is) az érdeklődő sajtót, amikor elmondta, hogy azok anyaga nem állta ki az időjárás okozta roncsolódás próbáját, a 19. sz. végén kerültek a mostani helyükre. Előtte a Várhegyen lévő Bazilika északi ormán álltak, ott, ahol az említett parkból a QUAE SURSUM SUNT QUAERITE, azaz: „Az odafent valókat keressétek” felirat olvasható.

Az alkotóról

Az 1804-ben született és 1880-ban elhunyt Marco Casagrande húsz éven át dolgozott Magyarországon szobrászként. Munkássága alapján a klasszikus szobrászati ág képviselői közé sorolják. Az esztergomi Bazilika mellett szobrokat alkotott a Fáy-kastélyhoz, illetve az 1848-as magyar forradalom előtti tisztelgéseként megtervezte a Szabadság­oszlopot is. Magyar nő, Kovács Mária, az egri érsekség szabójának leánya lett a felesége. A forradalom leverése után visszatért Olaszországba, ahol haláláig alkotott.

A főszékesegyház korábbi ábrázolásain, fotókon, festményeken, grafikákon még láthatók ezek a hatalmas szobrok, illetve azok maradványait a Bazilika Kincstárában helyezték el. Az alkotások készítője Marco Casagrande itáliai szobrász volt, aki a Bazilika építése idején dolgozott itt, miután elvállalta több bibliai és magyar történelmi alak megformálását. A Bazilika felszentelésének 150. évfordulójára 2006-ban kiadott Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis III. című kötetben külön rész foglalkozik a Casagrande-szobrok történetével.

Itt olvashatjuk, hogy a velencei mester öt szobor elkészítésére, továbbá két relief és két angyal megformázására kapott felkérést. Az olasz alkotó 1841-ben fogott a nagy munkába, melyekkel 1844-ben végzett, és mivel Kopácsy József hercegprímásnak nagyon tetszett Casagrande munkája, további négy mű, a négy evangélista szobrának elkészítésére adott megbízást. A három „gyógyító kőfej” ezek közül az ábrázolások közül került ki az Erzsébet-parkba, a palota kerítésébe építve. Hogy pontosan mely eredeti szobrokhoz tartoztak a fejek, arra a felismerhetetlenségig történt kopás miatt nem derült fény eddig.