2021.03.18. 20:10
Hazánk legértékesebb lepkefajaiért vív harcot a bokodi önkéntes
Nyolc éve folyik a küzdelem egy mocsárrétért, mely két különleges lepkefaj élőhelye. Hat éve még százával repültek, tavaly egy példányt sem talált Halmi Helga önkéntes természetvédő.
Halmi Helga önkéntes természetvédőként mindent megtesz a bajba jutottakért
Forrás: beküldött
Két lepkefaj, a Maculinea nausithous (sötét hangyaboglárka) és a Maculinea teleius (vérfű-hangyaboglárka) él a Bokod és Oroszlány közötti mocsárréten. Természetvédelmi szempontból hazánk egyik legértékesebb nappali lepkefajairól, valamint az európai természetvédelem zászlóshajójáról van szó.
A két értékes faj egyedszáma meghaladja a száz példányt, így a terület természetvédelmi értéke csak ennek a populációnak köszönhetően legalább 500 ezer forint. Halmi Helga évről évre dokumentációt készít, amelyből nyilvánvalóvá vált, hogy az ország legkeletibb élőhelyére bukkant a Bokod településtábla után. Hírportálunk információi szerint a terület nem magántulajdon, és nem is a helyi önkormányzaté.
Harc a területért
Sáfián Szabolcs lepkekutató a helyi természetvédelmi szakemberekkel együtt már megpróbálták védelem alá helyezni az aprócska területet, ezzel együtt szakszerű gondozását is elvállalni, de minden próbálkozása kudarcba fulladt. Az első kísérlet hat évvel ezelőtt történt, mialatt a lepkék száma rohamosan csökkent, összesen 30-40 példányt számláltak. 2019 augusztusának elején néhány szál őszi vérfű és mindössze 10 körüli egyedszám volt. Tavaly már nem lehetett lepkét látni.
Mi lehet a kapocs?
Ezek a különleges lepkefajok csak az őszi vérfűre petéznek, ha kihal a növény, kihalnak a lepkék is, hiába van jelen a fennmaradásukhoz nélkülözhetetlen hangyafaj. Halmi Helga szerint megoldást jelentene a terület szakszerű gondozása, vagyis a jelenleginél ritkább kaszálása, melynek segítségével megelőzhető lenne a természet további pusztítása a szóban forgó területen. Az önkéntes természetvédő szerint az Őrségi Nemzeti Parkban végzett kutatások azt mutatják, a hangyaboglárkának a május vagy szeptember végi kaszálás felelne meg.
Ritka természeti kincs
Láprétekre, láposodó kaszálórétekre jellemző. Hazánkban a vérfű két fajtája őshonos. Az őszi vérfű a Nyugat-Dunántúlon elég gyakori. Találkozhatunk vele még a Mecsekalján is, míg az Alföldön ritkább, a Tiszántúlról hiányzik. Alföldi lelőhelyei például a Dorozsma-Majsai-homokhát semlyékeiben túlélt kiszáradó kékperjés láprétek, ahol számos veszélyeztetett növényritkasággal együtt élnek. Ritka, érzékeny és védendő növénytársulások kísérőfajai.
Fotó: beküldött
Ékszerteknősök
Annak is több éve már, hogy a Emys Orbicularis, vagyis a mocsári teknős megfogyatkozott az oroszlányi Malom-tóban. A csökkenés okát nem tudni, de az biztos, hogy az ékszerteknősök egyre nagyobb példányszámban fordulnak elő. Halmi Helga a tóhoz közeli Brunszvik óvodában dolgozott, így naprakész információikkal rendelkezik, amelyeket gondosan fel is jegyzett. Sajnálja, hogy egyre szűkösebb a természetes élőhelyük azoknak az állatoknak, amelyek eredetileg oda valók lennének.
Fotó: beküldött
Megérkezett az első gólya
Az önkéntes természetvédő tíz éve készít fotókat és feljegyzéseket a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek a település fehér gólyáiról. Figyeli, mikor érkeznek, rögzíti a tojások számát, és a fiókákról is küld adatokat az online megfigyelő lapra. Azt mondja, kezdetek óta az evangélikus templomnál fészkelnek, először egy gyűrűzött magányos példány tért vissza, később pedig egy idősebb pár. Ők az évek során valamilyen oknál fogva eltűntek, most egy fiatalabb pár száll le Bokodra. Ők Gerebenék, legalábbis a faluban élők így nevezték el a szárnyasokat.
Legutolsó információnk szerint a Gereben család egyik tagja a napokban foglalta el bokodi fészkét.
Fotó: beküldött
